Gazdasági válság = válság a családban

"Nem vagyok ura az életemnek!" Ugye ön is sokszor hallotta ezt a mondatot szomszédaitól, rokonaitól és munkatársaitól az elmúlt két-három évben? Tudjuk és a saját bőrünkön is érezzük, hogy a panaszkodás és elkeseredés tényleg nem ok nélküli: hazánkban a munkanélküliség jelenleg 11% körüli, közel egymillióan nem tudják törleszteni hitelüket, illetve kénytelenek áron alul megszabadulni ingatlanuktól, és továbbra is százezrek szorongnak, mert nem kizárt, hogy az ingatag gazdaságnak köszönhetően máról holnapra állástalanná válnak.

Tavaly októberben a Lelki Egészség Világnapján az Egészségügyi Világszervezet (WHO) figyelemfelhívó dokumentumot adott ki "A gazdasági válság hatása a mentális egészségre" címmel, melyben az Unió országain kívül a szovjet utódállamok lakosságának lelki egészségét is megvizsgálták. A mindössze 34 oldalas olvasmány kijózanító lehet a laikusoknak is, de mint azt Pusztai Zsófia, a WHO Magyarországi irodájának vezetője elmondta, elsősorban a döntéshozók figyelmét szerette volna felhívni arra, hogy a válság évei alatt mindennél fontosabb lenne az egészségügybe "fektetni", különös tekintettel a lelki egészségre. A WHO öt területet határozott meg, hogy milyen intézkedésekkel lehetne mérsékelni a mentális problémák riasztóan magas előfordulási gyakoriságát. Ezek között az aktív munkaerő-piaci és családtámogatási programok, az alkoholpolitika és alkoholt érintő reklámszabályok ésszerűsítése ugyanúgy szerepel, mint a megelőzés, illetve az adósságkönnyítő intézkedések. Így történt ez Tiborral (45) és Zsuzsával (39) is, akik tízéves házasok voltak idén, ám a jubileumot boldogság helyett pánik és tehetetlenség lengte körül. Tibor tavaly októberben munkanélküli lett, mert az építőipari vállalkozás, ahol sofőrként dolgozott, csődbe ment, és a család egyedüli bevétele Zsuzsa nyelvtanári fizetése maradt. - "A megemelkedett hiteltörlesztőt már a csőd utáni második hónapban nem tudtuk fizetni, a férjem eladta az autónkat, hogy egyáltalán a csekkeket be tudjuk fizetni még néhány hónapig. Én magánórákat vállalok hétvégenként, ennyivel többet tudok beadni a közösbe. A nagyobb baj az, hogy a férjem elkezdett inni, bezárkózott, a barátaival sem jár el, és mára mindössze annyit beszélünk, amennyit az esti családi étkezéskor 'muszáj'. A korábban jó tanuló és hozzánk is ragaszkodó lányunk két tárgyból bukott az idén, és nem tudjuk, kikkel bulizik péntekenként. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer kimondom: úgy érzem, nemcsak anyaként, de feleségként is csődöt mondtam" - meséli elkeseredetten a debreceni tanárnő a család történetét, és bevallja, hetek óta a válást fontolgatja, bár tudja, azzal nem oldódna meg semmi.

Azért a pénz az úr

Dr. Kurimay Tamás , a Szent János Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa szerint az ilyen és hasonló esetek sajnos nem egyediek, nap mint nap fordulnak ugyanis a szakemberhez ilyen típusú problémákkal küszködve a családok, illetve az állásukat vesztett családfők. - "2009-ben készítettünk egy rövid felmérést, ahol azt vizsgáltuk, hogy mi jelent problémát a családoknak a válság kapcsán, amiért például családterápiára jelentkeznek. Nem kérdés, a gazdasági helyzet súlyosan érinti őket, elsősorban az, ha a családfenntartó elveszti az állását. Gyakori probléma volt az is, hogy a férfi, a férj kölcsön-visszafizetési problémába került, elvesztette vállalkozását, esetleg el kellett adnia a lakását, így kvalifikált emberként a hajléktalanság rizikójával kellett megküzdenie. Ez sok családi konfliktust szül, mert a szerepek felborultak. És ennek az állapotnak sokkal nagyobb az egészségrizikója a férfiaknál, mint a nőknél" - magyarázza a pszichiáter, aki hiszi, hogy minden krízis a javunkra válik, azaz épülésünket szolgálja. Hozzáteszi, a kilábalási folyamatban segítséget kérni nem szégyen, és nagy szükség van a család, a barátok és elsősorban a társ, tudatos támogatására is.

164 millió érintett: pengeélen táncolva

Az untig ismételt tanácsot olybá tűnik azonban, hogy az Európai Unió lakosságának jelentős hányada nem tette magáévá a recesszió évei alatt: az ECNP (Európai Neuropszichofarmakológiai Kollégium) által publikált friss kutatás szerint ugyanis jelenleg az európaiak 38,2 százaléka szenved valamilyen mentális zavarban. Leggyakoribb ezek közül a szorongás, az álmatlanság, az alkohol- vagy drogfüggőség, a hiperaktivitás és a figyelemkoncentrációs zavar, mely napjainkban 164 millió embert érint szerte Európában. Kik ők? Leginkább a középkorú, családfenntartó férfiak, a pályakezdő fiatalok, a több műszakban dolgozók, a nyugdíjasok és egyedülálló személyek, illetve a gyermeküket egyedül nevelő szülők – a legveszélyeztetettebb társadalmi csoportok a válság évei alatt.

A pszichiáter a mentősök statisztikáit is idézi, mely szerint az eddig csökkenő tendenciát mutató öngyilkossági kísérletek száma az utóbbi években kissé emelkedett, ahogy a befejezett öngyilkosságok aránya is. Ez az adat azonban mindenképpen figyelmeztető jel a lakosság lelkiállapotára nézve.

Tartsuk egyben a családot!

A pszichiáter szerint a válság más megküzdési stratégiát kíván a családoktól és a rokonságtól is a "rutinszerű" élethelyzetekhez képest: leginkább nagyobb empátiát, nyíltabb kommunikációt és rugalmasságot. Dr. Kurimay Tamás pontokba szedte tehát mindazt, amit a krízisből való kilábalásért tehetünk, akár közösen, társként vagy szülőként, a saját és családunk életminőségének javításáért.

A pszichiáter gyakorlati tanácsait a 2012. áprilisi Nők Lapja Egészségben olvashatja. A magazint keresse az újságárusoknál, vagy fizessen rá elő a Sanoma Magazincentrumában!