„Tinédzser korom óta tudom, hogy kontaktekcémás vagyok. Ha a bőröm nikkellel, alumíniummal, latexszel vagy valamilyen parabénnel érintkezik, akkor néhány óra elteltével szinte biztosan viszketni kezdek és kivörösödöm az adott helyen, majd kis, rovarcsípésre emlékeztető hólyagocskák vagy sebek jelennek meg rajtam. A páromnak viszont még ennél is érzékenyebb a bőre, szinte alig talál olyan kozmetikumot, amit atópiás dermatitiszesként is használni tud” – kezdte családjuk történetét interjúalanyunk, Kata.
Mint mondta, amikor 9 évvel ezelőtt összeköltöztek Barnával, fokozatosan lecserélték a korábban használt kozmetikumokat, tisztítószereket, valamint a mosószert és az öblítőt is. A nő először a „szenzitív” és az „érzékeny bőrre” feliratokat kereste minden terméken, amikor viszont megszületett az – azóta már 7 éves – első gyermekük, Lia, újraindult a harc a panaszokat nem okozó termékek felkutatásáért. Ugyanis, mint az az első hetekben kiderült, a kislányuknak is extrán érzékeny a bőre, és még a „gyengéden tisztító és ápoló” babatermékek nagy részének is kivörösödött, sebes bőr és sírás lett a vége.
„A háziorvos eleinte mindig ráfogta valamire ezeket a panaszokat: anyatejjel átadott allergének, fogzás, bőrfertőzés, hámhiány. A védőnőnk viszont azt javasolta, hogy csak a hipoallergén készítményekben és a natúr kozmetikumokban bízzak. Amikor már csak ilyeneket használtunk, évek teltek el panaszok nélkül” – mesélte Kata.
„A járvány fenekestül felforgatta az életünket”
Amikor 2020 elején kirobbant a járvány, Lia már 4 éves volt. A kislány egyik este megduzzadt, vörös és folyton viszkető kézfejekkel ment haza az óvodából. Mivel az óvónő jelezte az összes családnak, hogy sokkal gyakoribbá tették a kézmosást a közösségben, hogy rászoktassák a gyerekeket a megfelelő kézhigiéniára, Katáék először nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a panaszoknak. Megszokták már, hogy télen, a náthaszezon miatt megemelt kézmosásszám és a kinti mínuszok miatt az egész család száraz, irritált kezekkel küzdött.
„Elővettük a már jól bevált kézkrémet, és bekentük Lia kezét. Gyorsan enyhült az irritáció. Másnap viszont már tele volt vérző repedésekkel minkét kézfeje, mire hazajött az óvodából. Még a fogkeféjére is alig tudott rámarkolni, annyira fájt neki. Azonnal hívtam az óvodát, hogy kicserélték-e Lia folyékony szappanját valamire. Kiderült, hogy igen, minden adagolóba antibakteriális szappant töltöttek, mert az óvodavezető ezt írta elő járvány elleni védekezés gyanánt” – magyarázta az anya. A családnak végül orvosi papírt kellett bevinnie az óvodába, hogy engedélyezzék, hogy a kislány a saját szappanjával mosson kezet.
„Ráírtuk a jelét, és az óvónők elmondták a gyerekeknek, hogy azt más nem használhatja, hogy tovább kitartson. Persze utántöltő folyadékot is vittünk be bőven, de azért időről időre előfordult, hogy amikor kifogyott az adagoló, akkor amíg utántöltötték, addig Liának 1-2 alkalommal az antibakteriális szappannal kellett kezet mosnia. Olyankor mindig sebes kezekkel jött haza. Néhány ilyen alkalom után az óvodába is vittünk be neki krémet, hogy azonnal be tudja kenni a kezeit, ha érzi, hogy viszketni kezdenek” – mondta Kata.
„A glicerin mindig csodát tett a bőrével”
Katáék azóta, amikor csak lehet, visznek magukkal egy kis méretű szappanadagolóban olyan folyékony szappant, amitől Lia keze nem sebesedik ki. A kislány tehát az esetek többségében a jól bevált tisztálkodószereket használja: a nagymamánál, a nyaraláson, és immáron az iskolában is.
„Azért a "csodakrémünk" is mindig velünk van, ha például egy étteremben
olyan szappan lenne, ami irritálja a bőrét. A gyermekorvos tanácsára olyan krémet választottunk,
ami kifejezetten atópiás
dermatitiszes bőrre, illetve allergiás reakció okozta bőrirritációra ajánlott, és tartalmaz pantenolt, glicerint,
valamint shea vajat is. A szárazságot, a kipirosodást és a viszketést is nagyon hamar enyhíti, és remekül hidratálja a bőrt” – jegyezte meg az édesanya.
A cikk a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
