Mielőtt úgy döntenénk, hogy otthonunkba fogadunk egy bojtos farkú szőrgombócot, érdemes átgondolnunk, hogy valóban képesek leszünk-e felelős gazdái lenni az állatnak. Egy nyuszi akár 12 évig is elélhet, ez idő alatt pedig nekünk kell majd gondoznunk, tisztán tartanunk, etetnünk, és rendszeresen orvoshoz hordanunk. Csak akkor vágjunk bele, ha mindezt valóban képesek leszünk biztosítani a számára. Azt is fontos tudnunk, ahogy a cicáknak vagy kutyáknak, úgy a nyulaknak is van saját személyiségük. Köztük is vannak félénkebbek, aktívabbak, éppen ezért érdemes a befogadás előtt egy kis időt eltölteni a kiválasztott nyuszival, hogy valamennyire feltérképezzük természetét.
Hogyan tartsuk?
Ahhoz, hogy nyuszink szelíd legyen és megszokjon bennünket, fontos, hogy rendszeresen foglalkozzunk vele és sokat segíthet az is, ha szobában tartjuk. Az újdonsült családtagunkat várjuk felkészülve, mire megérkezik, készítsük elő a lakhelyét. A ketrece legyen minimum 100x50 centiméter nagyságú, amit szórjunk be friss, pormentes forgáccsal, vagy szalmával. Készítsük be neki az eleségét, a vizet és a szénát. Tehetünk a ketrecébe egy kis házikót is, ahol majd háborítatlanul pihenhet. Fontos tudni, hogy a nyusziknak nagy a mozgásigényük, ezért naponta minimum 3-4 órát ki kell engedni a ketrecéből. Azokat a helyeket, amikhez hozzáférhet, tegyük "nyúlbiztossá" és sose hagyjuk magára nyitott ketrecajtóval - már csak azért sem, mert bármit megrághat. Ne hagyjuk együtt felügyelet nélkül más állatokkal se, mert sérülés lehet a vége.
Mivel etessük?
Fontos, hogy minden új eledelt fokozatosan vezessünk be a nyuszink étrendjébe - így például tavasszal a füvet is lassan, kis adagokban adjuk neki. A nyulak fő eledele egyébként a széna (az étrendjük nagyjából 70 százaléka). Széna mindig legyen az állat előtt, ugyanis szüksége van rá az emésztéshez. Figyeljünk a széna minőségére is, ne legyen dohos, poros vagy penészes. A széna mellett nasiként kaphatnak - fokozatosan, három hónapos koruk után - bizonyos zöldségeket, vagy akár gyógy- és fűszernövényeket is. Ám mielőtt bármiféle zöldeleséget adnánk az állatnak, jobb, ha egyeztetünk róla állatorvosunkkal. Továbbá a permetezett növényekkel is fokozottan kell vigyázni, rendkívül veszélyesek lehetnek ugyanis a nyulak számára.
Egy 1-2 kilós kifejlett felnőtt nyúl a szénához és a zöldtakarmányhoz 3-4 evőkanál szárazeleséget is kaphat naponta. Nyáron fokozatosan növelhetjük az állatok fűmennyiséget és csökkenthetjük a szénaadagot. Ami nagyon fontos még, hogy víz mindig legyen az állat előtt.
Szobatisztaság?
A nyulak, csakúgy, mint a macskák, viszonylag könnyen szobatisztaságra nevelhetők, ezért csekély kockázattal kiengedhetők sétálni a szobában - a jól nevelt nyulak akár teljesen szabadon is tarthatók (amennyiben a lakást nyúlbiztossá tettük).
Normál esetben mindig egy általuk kiválasztott ürítőhelyre járnak pisilni, erre nem kell őket megtanítani. Ha azonban a nyuszink összevissza pisil, akkor az általában valamiféle betegség jele. Jó tudni, hogy a nyusziknak kétféle székletük van. Az egyik egy puha állagú szőlőfürtszerű ürülék, amivel a gazdik viszonylag keveset találkoznak, mert a nyuszik általában megeszik. A másik a tipikus nyúlbogyó - szagtalan, kemény gombócok. A nyúlbogyókat az állat általában a vizeletürítésre is használt sarokba potyogtatja. Ha szanaszét szórja őket, annak az lehet az oka, hogy a nyulak meglehetősen territoriális állatok, és ha úgy érzik betolakodó érkezett a területükre, akkor a bogyóval kezdenek el jelölgetni.
Nagyon fontos még, hogy a nyúl azt a területet, ahol a vécéje van (egy kijelölt sarkot, vagy akár egy vécédobozt) sajátjának ismerje el. Tehát ezen a területen ne zaklassuk, ne nyúljunk ott hozzá, ne vegyük ki onnan akarata ellenére.
Állatorvos
Azt is tartsuk észben, hogy a nyulaknak is - akárcsak minden háziállatnak - rendszeres orvosi ellenőrzésre van szükségük. Az ivartalanításról se feledkezzünk meg: minimum 5-6 hónaposnak kell lenniük hozzá, ám a kornál fontosabb az állat fejlettsége, minimum érje el az 1 kilós súlyt.
Ráadásul úgy, mint a kutyáknál és cicáknál, a nyulak esetében is vannak olyan életveszélyes betegségek, amelyeket csak a rendszeres, évenkénti vakcinázással kerülhetünk el. Halálos veszélyt jelent például a nyulakra az úgynevezett a mixomatózis és a nyulak vérzéses betegsége. A nem oltott állatoknál mindkét vírusos betegség gyorsan halálhoz vezet, mivel a kialakult betegségekre nincs gyógymód. Míg egyébként a mixomatózist vérszívó rovarok - szúnyogok és bolhák - terjesztik, valamint állatról állatra is terjedhet, addig a vérzéses betegség főleg a beteg állatok vizeletével, ürülékével és légúti váladékával ürül, valamint közvetlen érintkezés útján fertőzi meg a többi nyuszit.
