Morgástól az ugatáson és fogcsattogtatáson át a harapásig többfelé gesztust magában foglalhat az agresszív viselkedés kutyák esetében. Ezek egytől egyig a kutyák kommunikációjának szerves részei, és éppúgy előfordulhatnak ártalmatlan helyzetekben, például játék közben is. Ha azonban egy kutya túlzottan agresszívvá válik, akkor emberek és más állatok egészségét egyaránt veszélyeztetheti. "Fontos jobban megértenünk, milyen tényezők állnak az agresszív viselkedés hátterében. Milyen körülmények között fordul ez elő? Mi motiválhatja a kutyát abban, hogy agresszíven lépjen fel?" - idézi az intézmény közleménye Salla Mikkolát, a Helsinki Egyetem kutatóját.
Mikkola és munkatársai több mint 9 ezer kutya - a gazdik kérdőíves felméréséből származó - adatait vizsgálva kerestek kapcsolatot az agresszív viselkedés és egyes potenciális kockázati tényezők között. A kutyákat akkor minősítették agresszívnak, ha gyakran morogtak az emberre, illetve a kérdőívben leírt élethelyzetekben legalább alkalmanként megpróbáltak odakapni vagy harapni. A kutatók vizsgálták mind a gazdival, mind az idegenekkel szembeni agresszivitást.
A nőstény kutyák higgadtabbak
"A félelem szoros kapcsolatban áll az agresszív viselkedéssel: a félénk kutyák sokszorta nagyobb valószínűséggel válnak ellenségessé" - árulta el az eredmények alapján Mikkola. Hozzátette, az idősebb kutyák is gyakrabban mutatnak agressziót, mint a fiatal egyedek. A kutatók úgy sejtik, ennek hátterében egyfelől az életkor előrehaladtával fellépő betegségek, illetve az azok által kiváltott fájdalom állhat. Másfelől hozzájárulhat a jelenséghez az érzékek romlása is, mivel így nehezebbé válik a kutyák számára, hogy észleljék az ember közeledését, hirtelen helyzetekben pedig hajlamosak lehetnek agresszívan reagálni.
Ugyancsak kirajzolódott a vizsgálatból, hogy a kan kutyák általában véve hajlamosabbak az agresszív viselkedésre, mint a nőstények, ezen pedig az ivartalanítás sem változtat érdemben. Szintén fokozza az agresszivitás kockázatát, ha a gazdi még tapasztalatlan, azaz korábban nem tartott kutyát, de összefüggés mutatható ki arra vonatkozóan is, hogy a fajtársaikkal több időt töltő egyedek kezesebbek, mint azok, amelyek csupán emberekkel osztják meg életterüket. Ez utóbbi kapcsolatot korábbi kutatások is feltárták már, mindazonáltal az ok-okozati viszony egyelőre nem tisztázott. Elképzelhető ugyanis, hogy mint azt Mikkola elmondta, "az agresszív viselkedésre hajlamos kutyák esetében a gazdik nem is merik megkockáztatni a konfliktusokat egy másik ebbel", ezért nem is engedik társaságba kedvencüket.
A fajták között is akadnak különbségek
A kutatásból kiderült, hogy a kisebb testű kutyák könnyebben elveszíthetik hidegvérüket, mint közepes vagy nagy testű fajtársaik, még ha ez nem is jár gyakorlati szempontból akkora veszéllyel, mintha egy nagy testű állat szállna szembe az emberrel. Következésképpen a gazdik sem mindig veszik igazán komolyan ezeket az eseteket, de ettől még az agresszió valós. Ami a kutyafajtákat illeti, a vizsgálat szerint a hosszú szőrű skót juhászkutyák, az uszkárok és a törpe schnauzerek válnak a leggyakrabban agresszívvé. Előbbiekről már korábbi tanulmányok is megállapították, hogy jellemzően félős állatok, míg az uszkárok és schnauzerek elsősorban az idegenekkel szemben bizalmatlanok. Ahogy az várható volt, a labrador retrieverek és a golden retrieverek képviselték az ellenkező végletet, azaz ezek a fajták a leghiggadtabbak az emberrel szemben.
"Bárkinek, aki azt tervezi, hogy befogad egy kutyát az életébe, először érdemes tájékozódnia az adott fajta hátteréről és igényeiről. És ahogy a tenyésztők is teszik, a leendő gazdiknak is érdemes tájékozódniuk a kölyök anyjának természetéről, mivel a félénkség és az agresszivitásra való hajlam egyaránt öröklődhet" - hangsúlyozta Hannes Lohi, a Scientific Reports című folyóiratban publikált tanulmány társszerzője, a Helsinki Egyetem professzora.
