Egy új tanulmány szerint a pókmajmok rendszeresen kisebb, három vagy több egyedből álló alcsoportokra oszlanak, majd a tagok szétválnak, és új csoportot alkotnak, ezúttal más példányokból. Ez a folyamatos „keveredés” lehetővé teszi számukra, hogy információt cseréljenek a gyümölcsfák elhelyezkedéséről és a termések éréséről.
A pókmajmok tudásmegosztó képessége
A majmok a megfigyelések alapján nemcsak kiegészítik egymás tudását, hanem képesek azt új ismeretekké is összeilleszteni. Előfordul például, hogy az egyik alcsoport tudja, hol található egy bőséges táplálékforrás, míg egy másik azt, mikor érik a gyümölcs – a két információ együtt pedig jelentősen növeli a sikeres táplálékszerzés esélyét.
A kutatók ezt a jelenséget a kollektív intelligencia egyik meggyőző példájaként írják le – írja a The Guardian.
A vizsgálat hét év terepi megfigyelésen alapult, amelyet a mexikói Yucatán-félszigeten végeztek a Heriot-Watt Egyetem, az Edinburgh-i Egyetem és a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem kutatói. A kutatás középpontjában Geoffroy-pókmajmok álltak, amelyeknél különösen jellemző a csoportok rugalmas, folyamatosan változó szerkezete. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy az egyes majmok az erdő különböző részeit alaposan kiismerjék.
„Ez nem véletlenszerű társas élet” – mondta dr. Matthew Silk, az Edinburgh-i Egyetem ökológusa. „Egy kifinomult információmegosztó rendszerről van szó, amely segít a majmoknak feltérképezni, hol találhatók az erdő legjobb gyümölcsfái.”
A keveredés által lesznek a leghatékonyabbak
Ez az átfedés biztosítja, hogy a majmok rendszeresen találkozzanak és információt cseréljenek, miközben mindegyikük más-más területet fedez fel. Így az egész csoport a lehető legnagyobb hatékonysággal használja ki az elérhető táplálékforrásokat.
Kapcsolódó cikk
A kutatás matematikai modellezéssel is alátámasztotta, hogy a túl szoros együttmaradás és a túlzott szétszóródás között létezik egy optimális egyensúly. „A legjobb stratégia az, ha az egyedek különböző területeket járnak be, de elég gyakran újra kapcsolatba lépnek ahhoz, hogy megosszák egymással, amit megtanultak” – magyarázta Ross Walker, a Heriot-Watt Egyetem doktorandusza.
A Geoffroy-pókmajom – más néven közép-amerikai vagy fekete kezű pókmajom – veszélyeztetett fajnak számít. A kutatók szerint a most feltárt társas viselkedés kulcsszerepet játszhat fennmaradásukban.
„Azáltal, hogy külön fedezik fel a környezetüket, majd megosztják az egyedi tapasztalataikat, a csoport egésze jobban megismeri az erdőt, mint amire egyetlen majom önmagában képes lenne” – fogalmazott Gabriel Ramos-Fernandez professzor.
