A tanulmány végigköveti a madarak törzsfejlődését egészen a dinoszauruszok korában élt első korai madaraktól a mai modern fajokig – olvasható a Debreceni Egyetem (DE) szerdai közleményében. A törzsfát 363 madárfaj teljes genomszekvencia-adatainak összegyűjtésével állították össze, amely 218 rendszertani családot, az összes madárcsalád 92 százalékát képviseli. A genomadatokat a madarak olyan anatómiai sajátosságaival – például a test- és az agymérettel – elemezték együtt, amelyek viselkedési és ökológiai tulajdonságokhoz kapcsolódnak.
A kutatócsoport a madarak evolúciójának új részleteit is feltárta. A törzsfa fosszíliák segítségével végzett időbeli kalibrálása szerint például a madárfajok száma robbanásszerűen megnőtt a dinoszauruszokat elpusztító, 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalási esemény után. Az új madárfajok kialakulásának fő hajtóerejét ekkor az jelentette, hogy betölthették azokat az üres ökológiai élettereket, amelyek a földi élet nagy részének kipusztulása után keletkeztek.
A kutatás azt is megmutatta, hogy a madárfajok testmérete az idők során kisebb lett, azonban az agyméretben gyors növekedés következett be, amely a mai napig tart. „A madarak átlagos testmérete az evolúciós változások során csökkent, de a testtömeghez viszonyított agyuk megnőtt, ami kognitív képességek kifejlődésére utal, a madarak valószínűleg intelligensebbé fejlődtek” – idézi a közlemény Székely Tamást, a DE Természettudományi és Technológiai Kar Biológiai és Ökológiai Intézet professzorát, a nemzetközi kutatócsapat tagját. A projektben közreműködő másik magyar kutató, Liker András, a Pannon Egyetem evolúcióbiológusa szerint a nagy méretű agy összefügghet az összetett társas viselkedés, a lenyűgöző változatosságú madárének és egyes fajokban a kifinomult eszközhasználat kialakulásával is.
A madárcsaládok most elkészült törzsfája a valaha használt legteljesebb genetikai adatokon alapul, ami lehetővé tette számos, korábban rejtélyes rokonságú madárcsoport pontosabb és megbízhatóbb elhelyezését a törzsfán. A törzsfa szilárd gerincként szolgálhat a jövőben az összes ma élő madárfaj evolúciós történetének feltérképezéséhez, fontos eszköz az ornitológiai és általában a biológiai sokféleség kutatásában. A tanulmány a Nature című folyóiratban jelent meg.
