Az ivóvíz fertőtlenítése kulcsfontosságú közegészségügyi feladat, hiszen ezáltal számos fertőzést meg lehet előzni. A probléma súlyát jól mutatja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vonatkozó becslése, miszerint a szennyezett víz évente közel félmillió halálesetért tehető felelőssé, illetve mindössze a világ népességének nem egészen háromnegyede fér biztonságos vízforráshoz. A fertőtlenítés során ugyanakkor keletkeznek olyan melléktermékek is, amelyek szélsőséges esetben szintén bajt okozhatnak.
Leggyakrabban klórt használunk erre a célra, amiből a többi között trihalometánok (THM) keletkeznek nagyobb mennyiségben a tisztítási folyamat során. A víz THM-koncentrációja magában foglalja a kloroform, a bróm-diklórmetán, a dibróm-klórmetán, illetve a bromoform mennyiségét egyaránt. A THM-szintet a fertőtlenítési eljárás mellett szintén befolyásolja a megtisztítandó víz pontos összetétele, valamint a vízhálózat állapota. Az Európai Unióban a trihalometánok koncentrációjának egészségügyi határértéke 100 mikrogramm literenként, Magyarországon azonban ennél is szigorúbb, 50 mikrogramm/literes limit van érvényben.
Az elővigyázatosság oka, hogy a WHO a kloroformot - akárcsak egyéb fertőtlenítési melléktermékeket - lehetséges karcinogénként, azaz rákkeltő vegyületként tartja számon. Bár a pontos ok-okozati összefüggés nem tisztázott, nemzetközi vizsgálatok szerint a 25 mikrogramm/litert meghaladó THM-koncentráció 35 százalékkal, az 50-es érték feletti szint pedig 51 százalékkal fokozza a húgyhólyagrák kialakulásának kockázatát férfiak körében az 5 mikrogramm/liter alatti szinthez képest.
Egy széles körű kutatás a közelmúltban feltárta, milyen mennyiségben vannak jelen a trihalometánok az Európai Unió háztartásaiba eljutó ivóvízben. A vizsgálat a 2005 és 2018 közötti időszak adatait vette figyelembe, lefedve az EU lakosságának mintegy háromnegyedét.
Évente ennyi rákos megbetegedést lehetne megelőzni
Az elemzés kimutatta, hogy az átlagos THM-koncentráció 11,7 mikrogramm/liter az EU 26 tagállamában (Bulgáriát és Romániát megfelelő mérési adatok híján itt nem vették számításba), mindazonáltal az országok között, illetve az egyes országokon belül is hatalmas területi eltérések lehetnek. Magyarországon például - a 2015-ben elvégzett közel hatezer mérési adat alapján - az átlagos THM-szint 10 mikrogramm/liter a csapvízben, akadt azonban olyan hazai helyszín is, ahol egészen kiugró, 771-es értéket mértek a szakemberek. A legrosszabb átlagot összességében Ciprus (66,2), Málta (49,4) és Írország (47,3) kapcsán mutatták ki a számítások, míg a legjobbat Dánia (0,02), Hollandia (0,2) és Németország (0,5) esetében.
A kutatás kitért a trihalometánokhoz köthető húgyhólyagrákos megbetegedésekre is. Becslések szerint az Európai Unióban évente diagnosztizált közel 135 ezer eset 4,2 százalékában játszhatnak szerepet ezek a fertőtlenítési melléktermékek, Magyarországon pedig a 2250 eset 3,9 százalékában. Számszerűen ez 5711 és 88 beteget jelent. Amennyiben a 13 legrosszabb helyzetben lévő tagállamban csökkenteni tudnák a hatóságok a csapvíz THM-szintjét, úgy a kutatók szerint évente 2868 megbetegedést lehetne megelőzni. Számszerűen a legtöbb embert Romániában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban menthetnék meg ezáltal.
"Habár több országban is jelentős előrelépések történtek a THM-koncentráció csökkentése érdekében, helyenként még mindig hozzájárulhat a húgyhólyagrákos megbetegedésekhez a probléma. Mindez megelőzhető lenne a vízkezelés, a fertőtlenítés, illetve a vízhálózat és a mérési módszerek optimalizálása révén" - fogalmazott a kutatás kapcsán kiadott közleményben Manolis Kogevinas, a Barcelona Institute for Global Health (ISGlobal) kutatója, a tanulmány társszerzője.
A tanulmány január 15-én jelent meg az Environmental Health Perspectives online felületén.
Forrás: medscape.com ; who.int
Cikkünket olvasói észrevételek nyomán frissítettük.
