Könnyű megmunkálhatósága miatt az ólom évszázadokig az egyik leggyakrabban használt fém volt, ólmot kevertek például a festékekbe, de ólomból készültek a csövek, vízvezetékek is. Az ólom tehát bejuthat a szervezetünkbe szennyezett vizen, talajon, élelmiszereken, akár a levegőn keresztül is. Különösen az öregebb épületekben élők vannak veszélyben, mert ezeknél még ólomtartalmú festékeket használtak. Manapság már világszerte szabályozzák, hogy mennyi ólom lehet a környezetünkben.
Az ólommérgezés azt jelenti, hogy a szervezetünkbe nagy mennyiségű ólom került, és ez komoly egészségügyi következményekkel járhat. Az ólommérgezés súlyossága függ például attól, hogy milyen mennyiségben került ólom a szervezetbe. A mérgezés lehet akut (ilyenkor rövid ideig nagy mennyiségű ólom kerül a szervezetbe), illetve krónikus (ez hosszú ideig, de kisebb mennyiségnek való kitettség során alakul ki).
A krónikus ólommérgezés során a felhalmozódott fémet először a csontokban lehet mérni, majd a vérben és a vizeletben is ki lehet mutatni. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) 10 mikrogramm/deciliter-ben határozta meg a mindenképpen aggodalomra okot adó mértéket, ugyanakkor biztonságosnak tekinthető minimális értéket nem állapítottak meg, vagyis ennél kevesebb is veszélyes lehet a szervezetre.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A felnőtteknél a jellegzetes tünetek közé tartozik például a depresszió, az étvágytalanság, a hányinger, az emésztési zavarok, az izomfájdalmak, a fáradékonyság, a libidó csökkenése, valamint a szokatlan szájíz. Utalhat ólommérgezésre a személyiség megváltozása is. Nagyon jellegzetes tünete lehet az ólommérgezésnek az ínyen megfigyelhető, vékony, kékes árnyalatú vonal.
A gyermekekre jobban hat az ólom, hiszen kisebbek, mint a felnőttek. Náluk a tünetek közé tartozik az étvágytalanság, a hasfájás, a vérszegénység , a letargia. A fejlődés lelassulhat, tanulási nehézségek és viselkedési zavarok jelentkezhetnek.
Az ólommérgezésnek számos súlyos szövődménye lehet, károsíthatja az idegrendszert, a veséket, az immunrendszert, a csontokat, a látást és a hallást, sőt a termékenységre is hatással van.
Az esetek legnagyobb részében az ólommérgezés megelőzhető, elsősorban azzal, hogy minél jobban csökkentjük az ólommal való találkozás esélyét: a régi csöveket cseréltessük ki, (ha ezt nem tehetjük, igyekezzünk alaposan kiengedni a vizet, és részesítsük előnyben a hideg vizet a főzéshez vagy az iváshoz, mert ebben általában kevesebb az ólom), távolítsuk el azokat a tárgyakat, amelyek ólmot tartalmazhatnak. Az ólom használatát, illetve a tárgyak ólomtartalmát szigorúan szabályozzák az Európai Unióban.
Az ólommérgezés úgynevezett kelátterápiával kezelhető, ez azt jelenti, hogy bizonyos anyagok a szervezetbe juttatva segíthetnek „méregteleníteni” a szervezetet, vagyis eltávolítani belőle a felgyülemlett fémet. Egyes esetekben műtétre, gyógszeres kezelésre is szükség lehet. Rendkívül fontos emellett bizonyos mikrotápanyagok, például vas, a kalcium vagy a cink visszapótlása is, ezek felszívódása ugyanis csökken, ha túl sok ólom van a szervezetben.
Az, hogy pontosan milyen hosszú távú hatása van a szervezetre az ólomnak, függ annak mennyiségétől, illetve attól az időtartamtól, mely alatt ki voltunk téve az ólomnak. Az ólom vesére, illetve vérre gyakorolt hatásai visszafordíthatóak, azonban az idegrendszer károsodása visszafordíthatatlan.
Legjobban: