Veszélyes lehet az ólom vízvezeték

A probléma a városmagok vízelosztó hálózatában és a régi épületek belső hálózatában jelen lévő ólomcsöveknél jelentkezhet. A veszélyeztetett csoportba az 1910-1950 között épült, belvárosi körfolyosós házak vízvezetékei tartoznak, amelyekben hosszú pangást követően kerülhet olyan jelentős mennyiségű ólom az ivóvizünkbe, amely károsnak tekinthető - írja a VGF épületgépész szaklap tanulmánya.

A csapvíz a legjobban ellenőrzött élelmiszer

Az ÁNTSZ véleménye alapján az ivóvíz ólomtartalma ezeken a területeken sem éri el azt a koncentrációt, amely tipikus ólommérgezési tüneteket okozna, viszont előfordulhat olyan eset, amikor nem feledkezhetünk meg az ólom egyéb káros egészségi hatásairól, például a gyermekek mentális fejlődésére gyakorolt káros hatásról.

Az ÁNTSZ hivatalos véleménye alapján a hazánkban fogyasztható csapvíz komoly kontroll alatt áll. A rendszeres vizsgálatok mikrobiológiai és kémiai jellemzőkre koncentrálnak, így köztük az ólomtartalomra is. Ezen tesztek eredményei egyértelműen mutatják, hogy a vízművek által szolgáltatott vízben nem mutatható ki ólomtartalom.

Az ivóvíz minőségéért , az épületbe belépő vízóráig felelős a szolgáltató. A hivatalos tesztek alapján pedig a házunkig elérő víz "rendben van", és a legellenőrzöttebb élelmiszernek számít.

A belső hálózat biztonságáért a tulajdonos felel

Ha sejtjük, hogy ingatlanunkban még lehet régi ólomvezeték, vagy az ólom szervezetre gyakorolt tüneteit tapasztaljuk, vizsgáltassuk be csapvizünket. Ehhez javasolt felkeresni a helyi vízmű szakembereit. Ők kérésünkre labortesztnek vetik alá ivóvizünket, amelyet érdemes megvizsgáltatni előzetes folyatás nélkül, illetve párperces folyatás után is. A fővárosban lakók erre a linkre kattintva jelentkezhetnek. Ebből kiindulva a megnövekedett ólomtartalmat minden esetben a lakás és/vagy épület belső hálózata okozza, amelynek ellenőrzése, felügyelete a tulajdonos felelőssége.

Ólomcsövek jelenléte esetén biztonságos megoldást az ólomcsövek teljes körű cseréje jelent. Előfordulhat, hogy a részleges csere ront a helyzeten (például a sárgaréz csővel való részleges javítás fokozhatja az ólom kioldódását).

Mivel egy vízvezetékcsere nem megy egyik napról a másikra, átmenetileg alkalmazhatók az alábbi megoldások:

1. Fogyasztás előtt pár percig folyassuk ki a csapvizet, ez jelentősen csökkentheti az ólomtartalmat, ezáltal az ólombevitelt.
2. Alkalmazhatunk ólommentesítésre is bizonyítottan alkalmas ivóvíz-utótisztító kisberendezéseket, de mivel sok talmi víztisztító berendezés van a piacon, ezek kiválasztásánál nagyon körültekintően kell eljárni!
3. A csőcseréig ideiglenesen használjunk egyéb forrásból származó vizet ivás és főzés céljából. A víz egyéb használatra (fürdésre, kézmosásra, takarítása) alkalmas!

"Fontos tudni, hogy a vízszolgáltató az épületbe belépő vízóráig felelős az ivóvíz minőségéért, amennyiben a megnövekedett ólomtartalmat a lakás és/vagy az épület belső hálózata okozza, annak kicserélése a tulajdonos feladata és felelőssége. A csőcseréig ideiglenes megoldásként egyéb forrásból származó víz javasolt ivás és főzés céljából (fürdésre, kézmosásra, takarítása felhasználható a víz), de a fogyasztás előtti párperces folyatás is jelentősen csökkentheti a csapvíz ólomtartalmát, ezáltal az ólombevitelt. Szintén szóba jöhet ideiglenes megoldásként az ólommentesítésre is bizonyítottan alkalmas ivóvíz-utótisztító kisberendezések alkalmazása, de ezek kiválasztásánál körültekintően kell eljárni" - áll az ÁNTSZ hivatalos közleményében.

Forrás: VGF épületgépész szaklap