Mikor van szükségünk tetanuszoltásra?
Megelőzhetők a halálos szövődményekA tetanusz, vagyis a merevgörcs ritka, de igen súlyos betegség, melyet egy baktérium okoz. Habár napjainkban tetanusz elleni védőoltást rutinszerűen megkapják a kisbabák, előfordulhat, hogy emlékeztető oltásra van szükség.
h i r d e t é s
A merevgörcs, vagyis a tetanusz egy viszonylag ritka, de súlyos betegség, melyet egy Clostridium tetani nevű baktérium okoz. Ez a baktérium olyan toxinokat termel, melyek az idegeket támadják meg, és nagyon izomgörcsöket okozhat, többek között a hasban, a nyakban és a végtagokban, de az állkapocsban is.
A tetanuszfertőzés jelei
A állkapocs görcse odáig fajulhat, hogy a beteg képtelen kinyitni a száját - ez a tetanuszfertőzés egyik legfőbb ismertetőjegye. A tetanusz igen veszélyes betegség, mely az esetek 30 százalékában halálos, és évente mintegy 59 ezer áldozatot követel, főleg a fejlődő országokban, Afrikában és Ázsiában.
A tetanusz elleni védőoltást az 1920-as években fejlesztették ki, és a II. világháború után a gyermekek nagy része rutinszerűen meg is kapta ezt. A tetanusz elleni oltást általában két másik anyaggal együtt adják be, azok a diftéria és a pertussis ellen védenek. Azonban időnként szükség lehet úgynevezett emlékeztető oltásokra is.
A tetanusz nem terjed emberről emberre. A tetanuszt okozó baktériumok általában szennyezett földben, homokban, porban, állati ürülékben találhatóak meg, de nagyon gyakran hozzák összefüggésbe a betegséget a rozsdával (természetesen, nem a rozsda maga okozza a betegséget, hanem a rozsda megnöveli az érintett tárgy felületét, és azon könnyebben megtelepednek a baktériumok).
A szennyezett tárgyról általában valamilyen sérülésen, szúrt vagy vágott seben keresztül kerülhet a véráramba a tetanusz, de előfordulhat, hogy állati harapáson, fertőzött injekciós tűn vagy égési sérülés következtében fertőződik meg a beteg. A tetanusz első tünetei a fertőződést követően nagyjából nyolc nappal jelentkeznek.
A tetanusszal való fertőződés bekövetkezhet például úgy, hogy belelépünk egy rozsdás szögbe vagy megsértjük a kezünket egy régi vaskerítésen. Ezt a legtöbb esetben mindenképpen érdemes megmutatni orvosnak, aki megfelelő módon kitisztítja a sebet, és így megelőzhetővé válik a felülfertőződés.
A tetanusz elleni védőoltást az 1920-as években fejlesztették ki, és a II. világháború után a gyermekek nagy része rutinszerűen meg is kapta ezt. A tetanusz elleni oltást általában két másik anyaggal együtt adják be, azok a diftéria és a pertussis ellen védenek. Azonban időnként szükség lehet úgynevezett emlékeztető oltásokra is.
A tetanusz nem terjed emberről emberre. A tetanuszt okozó baktériumok általában szennyezett földben, homokban, porban, állati ürülékben találhatóak meg, de nagyon gyakran hozzák összefüggésbe a betegséget a rozsdával (természetesen, nem a rozsda maga okozza a betegséget, hanem a rozsda megnöveli az érintett tárgy felületét, és azon könnyebben megtelepednek a baktériumok).
A tetanuszoltást érdemes öt-tízévente megismételni
A szennyezett tárgyról általában valamilyen sérülésen, szúrt vagy vágott seben keresztül kerülhet a véráramba a tetanusz, de előfordulhat, hogy állati harapáson, fertőzött injekciós tűn vagy égési sérülés következtében fertőződik meg a beteg. A tetanusz első tünetei a fertőződést követően nagyjából nyolc nappal jelentkeznek.
A tetanusszal való fertőződés bekövetkezhet például úgy, hogy belelépünk egy rozsdás szögbe vagy megsértjük a kezünket egy régi vaskerítésen. Ezt a legtöbb esetben mindenképpen érdemes megmutatni orvosnak, aki megfelelő módon kitisztítja a sebet, és így megelőzhetővé válik a felülfertőződés.
A védőoltás hatására a szervezetünkben kialakuló antitoxinok mennyisége idővel csökken, ezért a felnőtteknek már nincs olyan erős védelmük a baktériummal szemben, így érdemes öt-tíz évente úgynevezett emlékeztető oltást kérni. Erre elsősorban akkor van szükség, ha esély van arra, hogy megfertőződtünk a baktériummal - vagyis szennyezett eszközzel vágtuk vagy szúrtuk meg magunkat, például beleléptünk valamibe. Ezek a típusú sérülések, a szennyezett eszközökkel való kontaktus különösen gyakori lehet a mezőgazdaságban dolgozóknál és azoknál, akik állatokkal foglalkoznak.
h i r d e t é s
