A környezeti toxikológusok tanácskozásán elhangzott, hogy a kutatáshoz 72 ország folyóiból vettek mintákat, és a 711 minta kétharmadában egy vagy több általánosan használt antibiotikumot mutattak ki.
Többtucatnyi helyszínen a gyógyszerek koncentrációja - amelyeket emberek vagy lábasjószágok kezelésére használnak - meghaladta az előírt határértéket, amelyet egy antimikrobiális rezisztencia (AMR) ellen küzdő, több mint száz biotechnológiai és gyógyszeripari vállalatból álló csoport állított fel.
Nem csak a természetre veszélyes
A bél- és húgyúti fertőzések kezelésére használt ciprofloxacin mennyisége 51 helyen haladta meg a határértéket. Egy bangladesi mintában pedig egy másik gyakori antibiotikum, a metronidazol fordult elő a határérték háromszázszorosát meghaladó mértékben - közölték a kutatók. "Ezek az eredmények nagyon aggasztóak, és azt demonstrálják, hogy a folyók világszerte szennyezettek antibiotikumokkal " - jelentette ki Alistair Boxall, a Yorki Egyetem Környezetvédelmi Fenntarthatósági Intézetének tudósa.
A folyók antibiotikumos szennyezettsége nemcsak a természetre veszélyes, hanem valószínűleg az antimikrobiális rezisztencia problémájához is hozzájárul. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábban arra figyelmeztetett, hogy a világban kifogyóban vannak a hatékony antibiotikumok, és felszólította a kormányokat, a gyógyszergyártókat, hogy sürgősen fejlesszék ki a gyógyszerek új generációját.
Az 1920-as években felfedezett antibiotikumok tízmilliók életét mentették meg, akik tüdőgyulladásban, tuberkulózisban, agyhártyagyulladásban és más, addig halálos baktériumfertőzésben szenvedtek. Az antimikrobiális rezisztencia kialakulásáért főleg az antibiotikumok túlzott használata és helytelen alkalmazása a felelős. A helsinki konferencián azonban elhangzott, hogy feltehetően a környezetben jelen lévő antibiotikumok is a rezisztencia kialakulásának kulcsszereplői lehetnek.
A Duna a legszennyezettebb Európában
Boxall és kutatócsoportja 14 általánosan használt antibiotikumot vizsgált hat kontinensen. A határértéket leggyakrabban Ázsiában és Afrikában haladták meg a begyűjtött minták, de az európai és amerikai értékek is azt jelzik, hogy a probléma globálissá vált. A folyók legmagasabb antibiotikum-szennyezettségét Bangladesben, Kenyában, Ghánában, Pakisztánban és Nigériában tapasztalták a kutatók. Európán belül pedig Ausztriában találták a legnagyobb antibiotikum-koncentrációt.
A kutatáshoz a Dunából, a Mekongból, a Szajnából, a Temzéből, a Tigrisből és még sok tucatnyi folyóból vettek mintákat. John Wilkinson, a Yorki Egyetem tudósa, a tanulmány társszerzője elmondta, hogy korábban Európában, Észak-Amerikában és Kínában vizsgálták a környezet antibiotikum-szennyezettségét, az új kutatásban viszont olyan országokból is gyűjtöttek mintákat, amelyekből korábban nem.
A Duna ausztriai szakaszán vett mintákból a The Guardian cikke szerint a tudósok hét antibiotikum jelenlétét mutatták ki, amelyek szintje az egészségügyi határértéket csaknem négyszeresen haladta meg. A kutatás szerint a Duna, Európa második legnagyobb folyója a kontinens legszennyezettebb vize. Az Európában vett minták nyolc százaléka volt egészségügyi határérték felett szennyezett.
Egy tavalyi kutatás előrevetítette, hogy a jelenlegi tendenciák alapján a vízfolyásokba szivárgó gyógyhatású anyag mennyisége kétharmaddal nőhet a század közepére. A folyókban számos helyen találtak kábítószereket, fájdalomcsillapítókat, antibiotikumokat, hormonokat, pszichiátriai gyógyszereket, antihisztaminokat olyan mennyiségben, amely veszélyes a vadon élő állatokra. Az endokrin rendszert károsító szerek például nemi változásokat idézhetnek elő halakban és kétéltűekben. A környezeti toxikológusok helsinki tanácskozása kedden fejeződik be.
