A műanyagok nem bomlanak le a környezetben, csupán egyre kisebb darabokra - úgynevezett mikroműanyagokra - esnek szét. Ezek azonban a belélegzett levegővel, a táplálékkal, az ásványvízzel és az ivóvízzel is bekerülhetnek az emberi szervezetbe, ahol később akár egészségügyi problémát is okozhatnak - emelték ki a szakértők.
Mindenhol ott vannak
A mikroműanyagok, vagyis az 5 milliméternél apróbb műanyagszemcsék ma már szinte mindenhol megtalálhatóak a természetben, így például a sarki jégtáblák alatt vagy az esővízben. De jelen vannak a kagylófélékben, a sörben, az ásványvízben és az ivóvízben is. Olyan széles körű a környezet műanyag-szennyezettsége, hogy szervezetbe jutásuk szinte elkerülhetetlen.
Egészségügyi hatásukról még kevés adat áll rendelkezésre, de pontenciálisan károsíthatják a bélnyálkahártyát, felületükön kórokozókat köthetnek meg, valamint szerves mikroszennyezők forrásai is lehetnek - vélik a kutatók. Ezek közül a perzisztens, nehezen lebomló szerves szennyezőanyagok (POP-k) okoznak különösen komoly aggodalmat, amelyek jellemzően zsírban jól oldódó anyagok, így könnyedén átjutnak az élő szervezetek membránján.
Hatékonyabb szennyvíztiszítók kellenek
Az NKE Víztudományi Karán zajló, szerves mikroszennyezőkkel és mikroműanyagokkal kapcsolatos tudományos munka elsősorban a szennyvíztisztítókban előforduló szerves mikroszennyezőkre fókuszál. Knisz Judit, a kar kutatója úgy véli, minden olyan kutatásra szükség van, amely elősegíti ezen anyagok lebontását, környezetbe jutásuk megakadályozását, valamint a megfelelő szabályozások kialakítását.
A szennyezés megállításának egyik megoldása lehet például a szennyvíztisztítók hatékonyságának növelése. A jelenleg alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák többsége ugyanis nem képes hatékonyan eltávolítani a mikroszennyezők nagy részét, így azok a felszíni vizekbe, folyókba, tavakba és part menti vizekbe kerülnek - közölte Knisz Judit. A jelenséggel már az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is foglalkozott , amely további kutatásokra ösztönzi a szakembereket.
