Tüdőnk nem rendelkezik önálló izomzattal, így mozgása közvetetten történik. A be- és kilégző folyamatokban a rekeszizomnak és a mellkasnak van jelentős szerepe. A mellkas és a tüdők közt a mellhártya helyezkedik el, amely egy kétrétegű hártya. A mellhártya (pleura) a nagy savós hártyák egyike, amelynek külső, ún. fali lemeze a csontos-izmos mellkasfalat belülről béleli, míg zsigeri lemeze szorosan tapad a tüdőkön. A pleuralemezek zsigeri és fali lemeze között néhány milliliter savós folyadékot tartalmazó rés van (cavum pleurae). Ezt teszi lehetővé légzésnél és erősebb testmozgásoknál a két hártya egymáshoz képest történő elcsúszását.
Ennek a folyadékrétegnek köszönhető, hogy a mellhártya két fele összetapadt, így a mellkashoz tapadó hártya a mellkas mozgását követve a másik, tüdőhöz tapadt hártyát is mozgatja. Így tehát a tüdők teljes egészében követik a mellkas mozgását. Légmell (Pneumothorax, PTX) akkor alakul ki, ha a mellhártya két lemeze közé valamilyen ok miatt levegő, vér vagy egyéb folyadék kerül és a tüdő teljesen vagy részlegesen összeesik.
A légmell típusai
A légmell kialakulásnak három lehetséges módját ismerjük. Kialakulhat spontán, váratlanul, megelőzheti traumás esemény - baleset - vagy orvosi kezelések szövődményeként. A spontán kialakuló légmell váratlanul, különösebb bevezető tünetek nélkül alakul ki. Leggyakrabban két életkori csoportban jelentkezik, a 20 és 30 év közöttiek, illetve a 60 és 70 év közöttiek érintettek. A fiatalabb korcsoportba főleg a hirtelen nőtt, nyurga, dohányos férfiak tartoznak, akiknél a tüdőcsúcsokban elhelyezkedő felszínes hólyagokból (bulla) megrepedéséből kerülhet kevés levegő a mellhártya lemezei közé. Az idősebb korosztályban a spontán légmell másodlagosan, valamilyen korábbi tüdőbetegség - pl. TBC, tüdőtályog, daganat - nyomán alakul ki.
Az életkor előrehaladtával szinte mindenkit érint a tüdő kötőszövetének sorvadása. A pleura alatt kisebb nagyobb ún. emphysemás hólyagok keletkeznek, és megrepedésükkel levegő jut a pleuraüregbe.A traumás pneumothorax nyílt vagy zárt mellkasi sérülésekhez csatlakozhat, sokszor jár egyéb szervek sérülésével. A mellkason áthatoló (szúrás, lövés, nyársalás) vagy tompa erőbehatás sérülést okozhat a mellhártyalemezeken. Gyakran a bordák is törnek. Az orvosi beavatkozást kísérő pneumothorax keletkezhet kezelés szövődményeként.
A légmell más szempontok alapján is csoportosítható. A levegőgyülem kiterjedése alapján beszélhetünk teljes (komplett) és részleges légmellről, utóbbi esetben a tüdő részlegesen még érintkezik a mellkassal. A traumás légmellek lehetnek nyíltak és zártak. Előbbi esetben a mellhártya ürege (pleuraűr) és a külvilág közt kapcsolat alakul ki, míg a zárt esetén a pleuraűr nincs összeköttetésben a külvilággal. Nyílt esetén különösen veszélyes állapot, ha a létrejött nyílás szelepszerűen működik, ezt nevezik ventill-pneumothoraxnak: Belégzéskor a tüdő vagy a mellkasfal sérülésén át levegő áramlik be a mellüregbe, a nyílás kilégzéskor szelepszerűen záródik. Ennek következtében minden légvételkor egyre több levegő kerül be, és fokozatosan a légköri nyomásnál nagyobb nyomás alakul ki a mellüregben Ezt az állapotot feszülő légmellnek nevezik, életveszélyes állapotot jelent. Az érintett oldalon a tüdő nem tud tágulni. A két tüdő között elhelyezkedő szervek - a szív, nagyerek, légcső - az ép oldal felé tolódnak, gátlódik a szív telődése a nagyerek felől, és károsodik az ép oldali tüdő légző mozgása is.
A légmell tünetei
A panaszok nagymértékben változnak a pneumothorax méretétől és a kiváltó ok jellegétől függően. A tünetek az enyhe rosszulléttől a súlyos nehézlégzésig, az életveszélyes légzési elégtelenségig, illetve a keringés összeomlásáig terjedhetnek. Először hirtelen, többnyire nyugalomban fellépő, éles, szúró, késszúrásszerű mellkasi fájdalom, nehézlégzés és esetleg köpet nélküli, száraz köhögés jelentkezik. A fájdalom kisugározhat az azonos oldali vállba, a mellkasba, hasba. Heveny szívkoszorúér elzáródást vagy acut hasi kórképet utánozhat. Később a tünetek közül - főleg a nem feszülő és a fiatal spontán pneumothoraxos betegeknél - csak a terhelésre jelentkező nehézlégzés maradhat meg, a kezdeti tünetek (a fájdalom és a köhögési inger) teljesen elmaradhatnak, ami félrevezető lehet. Feszülő légmell esetén és idősebbeknél gyakori, hogy az oxigénszegény vér miatt a koszorú-verőerekben is csökken az oxigéntartalom, elégtelenné válik a szívizom vérellátása. Ilyenkor szív eredetű panaszok is csatlakozhatnak (tachycardia, extrasystolia, akut szívelégtelenség). Ilyenkor jellemző a bőr kékes elszíneződése (cyanosis). Ritkán a pleurális összenövések felszakadásával vérzés (haemothorax) társulhat a légmellhez.
A leggyakoribb tünetek összegezve a következők:
- hirtelen fellépő szúró mellkasi fájdalom;
- nyílt PTX esetén a sérülés nyomai;
- légmell feletti területen dobozos kopogtatási hang;
- légzési nehézség;
- oxigénhiányos állapot;
A PTX-es sérült ellátása
A zárt PTX-es sérült ellátásának lépései nagymértékben hasonlítanak a bordatörött sérült ellátásához. Helyezzük a sérültet a számára legkedvezőbb testhelyzetbe, ez az esetek döntő többségében a félig ülő helyzet. A megfelelő testhelyzetben a légzés könnyebb, a fájdalom kisebb. Minden esetben hívjunk azonnal mentőt! Kövessük figyelemmel a sérült életfunkcióit!
Mit tesznek a kiérkező mentők?
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi ellátás csak nagy általánosságban igaz, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet. A légmell súlyos állapotú beteget jelent. Elsődleges, mint minden ilyen esetben az alapvető életfunkciók, tehát a légzés és a keringés ellenőrzése, stabilizálása.
Többször ellenőrizni kell a mérhető paramétereket, mint vérnyomás, pulzus, légzésszám, vér oxigén szintje. A beteg állapota gyorsan romolhat, ezért erre fel kell készülni, szoros megfigyelést igényel. Szükség lehet gyógyszeres beavatkozásra, ezért infúzió bekötésével kell biztosítani a gyógyszeres beavatkozás lehetőségét. Fontos a nyugalom biztosítása, megfelelő pozícionálás, oxigén adása. Súlyos esetben életmentő lehet a mellkas punkció, vagy drenálás, melynek segítségével a mellhártyák közé került levegő eltávolítható. Ezáltal az érintett tüdő fél összeesése, illetve a légzés és keringés összeomlása megelőzhető.
