A jelenség neve hipermnézia, hipertimézia, avagy kiváló önéletrajzi memória (HSAM) – írja cikkében a Telex Észkombájn rovata. Az első ember, akit ezzel az állapottal diagnosztizáltak, a ma 58 éves amerikai Jill Price volt. Azóta mintegy 60-70 hasonló esetről született feljegyzés a világon. Az érintettek szinte mindenre emlékeznek az életükből, rendszerint lenyűgöző pontossággal. Sokszor még olyan történéseket is fel tudnak idézni, amelyeket a legtöbben valószínűleg nagyjából azonnal elfelejtenének.
Price úgy írja le ezt, mintha osztott képernyőn nézné az életét: egyik oldalon a jelen, a másikon a folyton ismétlődő emlékek folyama, és mindegyik emléket jelenkori ingerek hívják életre. Akárcsak az átlagos emberek, ő is csak azokra azokra az eseményekre tud visszaemlékezni, amelyek valamilyen szempontból fontosak voltak számára. A memóriaképzése azonos módon működik tehát, csak sokkal erősebb, mint másoké.
„Az állapot áldás és átok is lehet: bár kétségkívül hasznos ennyi mindenre emlékezni, ezzel együtt a HSAM-osok a rossz élményeket sem felejtik el annyira könnyen, ahogy az átlagember. Ha történik velük valami szörnyű, esetleg csak kellemetlen és kínos dolog, ugyanúgy ezt is vissza tudják idézni, sokszor önkéntelenül” – olvasható a Telex cikkében. Az érintettek ráadásul nem tudják megválogatni, mikor és mennyi mindenre emlékezzenek. A hipermnézia nem egy tudatosan kontrollált állapot, így ezek az emberek nem tudják kihasználni ezt az előnyüket a iskolai és munkahelyi környezetben.
Borítókép: Getty Images
