A huszadik század első felében a radioaktivitás veszélyességéről még a tudományos körökben is megoszlottak a vélemények. Ennek is köszönhető, hogy évekig rendkívül felelőtlenül bántak a sugárzó anyagokkal, bizonyos egészségügyi termékek és kozmetikumok esetében is használták. A gyárakban, ahol ezeket előállították, a legtöbb esetben mindenféle védőfelszerelés nélkül kezelték a munkások ezeket a veszélyes anyagokat - írja az Index .
A rádium annyira sugárzik, hogy világít a sötétben, és más anyagokat is világításra késztet - ezt a tulajdonságát használta ki több vállalkozó is az 1920-as években. Kisebb használati tárgyakat gyártottak, amiket rádiumos festés borított, és ezért a sötétben is lehetett látni őket; leggyakrabban órák számlapjait kezelték így, hogy sötétben is meg lehessen nézni, mennyi az idő.
A számlap festését többnyire fiatal lányokra bízták. Teveszőr ecsettel vitték fel a radioaktív festéket a számlapra, de az ecset hamar kócos lett, ezért főnökeik arra bátorították a lányokat, hogy vegyék szájukba az ecsetet, görgessék a nyelvükön és ajkukkal kicsit szívják össze, hogy hegyes maradjon a vége. A gyártás vezetői azt mondták a lányoknak, a világító festék az egészségre teljesen ártalmatlan, és az sem baj, ha esetleg kicsit lenyelnek belőle, "legfeljebb kicsit kipirul az arcuk" - mondták. A dolgozók ezért nem is tartottak a sugárzó anyagtól, sőt játszottak vele, kifestették egymás száját, körmét, arcát. Viszont azok a tudósok, akik ismerték a rádium tulajdonságait, csak kesztyűben vagy fogóval, ólomlemezek védelmében dolgoztak az anyaggal - például a cégnél lévő szakemberek is, így a vezetők tudatában voltak annak, hogy a rádium káros, a dolgozóiknak ezt mégsem mondták meg.
A vállalat próbálta eltussolni az ügyet
A rádium az évek során felhalmozódott a munkások szervezetében, beépült a csontjaikba és súlyos betegségeket okozott: vérszegénységet , csontvelősorvadást, az állkapocs elhalását (a tünet neve azóta is "radium jaw", azaz rádiumállkapocs), és persze rákot. A vizsgálatok eredményét a vállalatok általában eltitkolták a nők elől, illetve a cégekkel összejátszó orvosok sokszor más betegséget jelöltek meg a tünetek okaként - gyakran szifiliszt , amivel meg is szégyenítették őket.
Öt nő végül pert indított a gyár ellen, ami akkoriban szinte egyedülálló jelenség volt. A cég vezetősége a halogatás taktikáját választotta és reménykedett, hogy a nők meghalnak a per végére, azonban nem így történt. Annak ellenére is tanúskodtak, hogy a gyengeségtől már a kezüket sem bírták felemelni az eskütételnél. Végül nyertek, és fejenként 10 ezer dollár kártérítést, évi 600 dollár nyugdíjat kaptak, valamint finanszírozták a gyógykezelésüket. Néhány évnél tovább azonban egyikük sem élt.
A cég sokáig halogatta az ügyet, de a média figyelmét már nem tudta elterelni, így nemsokára mindkét, sugárzó anyaggal dolgoztató gyárnak védőruhát kellett biztosítania dolgozói számára. A rádium felezési ideje 1600 év, emiatt a médiában Rádiumlányoknak hívott áldozatok maradványai ma is erősen radioaktívak.
