Pszichedelikus szerek az orvoslásban

Frecska Ede kifejtette, hogy a pszichedelikus szerekkel történő kísérletezés legitim és ígéretes kutatási téma, ennek ellenére folyamatosan védekeznie kell. Amikor például egy aneszteziológus beszél sokkal mérgezőbb és valódi függőséget okozó szereinek orvosi felhasználásáról, neki nem kell szabadkoznia, senki nem gondol arra, hogy az illető orvos az utcai használatot promotálja. Ez a furcsa hozzáállás az elmúlt évtizedek politikájának eredménye. Negyven évig uralkodott az az egyoldalú szemlélet, hogy a pszichedelikus szerek pusztító drogok, és veszélyesek a társadalomra.

Pedig az ötvenes években lelkesen kutatta a szakma, de aztán kikerültek az utcára, és a kutatásokat szociálpolitikai okokból leállították. Ez a szakmai szempontokat és a tudományos tényeket teljesen figyelmen kívül hagyó szemlélet nem csupán a társadalomba, de az orvosszakmába is átszivárgott. Nem jó dolog, ha a tudomány és az ideológia keverednek. Pszichedelikus szereket már 60-70 éve használnak, ennyi idő alatt pedig kiderült, hogy megfelelő és körültekintő alkalmazás mellett mellékhatásaik szinte minimálisak, nem okoznak fizikai függőséget, ellenben komoly gyógyító erejük van. Az utóbbi években ennek megfelelően rendkívül megélénkült a tudományos érdeklődés irántuk, és olyan komoly eredmények vannak, amelyeket tovább kell kutatni.

Egyes pszichedelikus szerek segíthetnek a gyógyászatban

Egy tanulmány arról számol be, hogy a 3,4-metilén-dioxi-metamfetamin a poszttraumás stressz-betegség kezelésében történő alkalmazásával kapcsolatos kísérlet követéses vizsgálata szerint húszból tizenhét beteg tapasztalt tartósan kedvező eredményeket. Részletek!

Az utóbbi években főleg a varázsgomba hatóanyagával, a pszilocibinnel kapcsolatban vannak jelentős eredmények, aztán egy afrikai növénnyel, az ibogával, a dél-amerikai ayahuascával és hatóanyagával, a dimetiltriptaminnal (DMT), az LSD-vel, valamint a csak részben ebbe a körbe tartozó MDMA-val (ecstasy). Ezeknek sokféle elnevezésük van, de egyik sem igazán jó. Sokan hallucinogénnek nevezik ezeket, de ez sem helytálló.

Az esetek felében ugyanis nincs hallucináció, hanem valamilyen teljesen más élmény: például katartikus - néha negatív, máskor igen komplex - érzelmek törhetnek fel, zokogás, áhítat, hála, a kegyelem érzése. A pszichedelikus sem igazán tudományos kifejezés, mert a 'tudat­tágulásra' utal, de leginkább ezt használjuk. A személyek belső élményvilága kerül előtérbe, és pont ez az, ami különösen alkalmassá teszi a terápiás felhasználásukat.