Ionizáló sugárforrást jelentenek a röntgensugárral működő diagnosztikus vizsgálatok, mint például a CT (computeres tomográfia), vagy az angiogáfiás vizsgálatok, illetve a nukleáris medicinában alkalmazott módszerek. Az AHA legfrissebb ajánlása alapján az ionizáló sugárral működő módszerek alkalmazását a szívbetegségek diagnosztikájában alaposan meg kell fontolni, és klinikai vizsgálatokban is csak akkor alkalmazni, ha az a betegnek egyértelműen hasznára válik. Nem szabad azonban lemondani az orvosilag indokolt esetekben a vizsgálatról a viszonylag jelentősebb sugárdózis miatt. Alaposan át kell nézni a beteg dokumentációját, hogy elkerülhető legyen a képalkotó vizsgálatok felesleges ismétlése. Az alacsony rizikójú csoportba tartozó tünetmentes betegeknél nem ajánlott a radionuklid-stressz teszt és a szív-CT rutinszerű alkalmazása.
Ha mégis ionizáló sugárzással működő vizsgálatra van szükség, minimálisra kell csökkenteni a beteget érő sugárdózist a képminőség biztosítása mellett. Az AHA szerint az ellenőrizhető és szabályozható források közül az orvosi célú sugárterhelés a legnagyobb az Egyesült Államokban. A felelősség az azt elrendelő orvost terheli. 2006-ban az orvosi célú sugárdózis felét a CT-vizsgálatok tették ki. A röntgent alkalmazó orvosi képalkotó vizsgálatok használata évente 5-10 százalékkal nő.
2005-ben a nukleáris medicina vizsgálatok 57 százalékát kardiológiai céllal végezték. A beszámoló szerzői azonban hangsúlyozták, hogy az orvosi célú sugárterheléssel járó emelkedett rákrizikó nem jelentős. A koszorúér-angiográfia esetében például 1000-ből 0,5 a rákos halálozás élettartamra vonatkoztatott kockázata. Ez sokkal alacsonyabb, mint a rákos halálozás egyébként (1000-ből 212), vagy a passzív dohányzás következtében kialakuló rák miatti halálesetek száma (1000-ből 10).
Forrás:
Medipress hírszolgálat
