A ragadós tevékenységeket, vagyis az automatikus imitációt, ismétlést tudományos összefoglaló néven echofenoméniának hívjuk. Például az emberek hajlamosak ásítani, amikor másokat ásítani látnak. De ugyanígy vannak ezzel például a csimpánzok és a kutyák is.
A Nottingham-i Egyetem kutatói 36 felnőtt segítségével vizsgálták az echofenoménia gyökereit, akik ásító embereket néztek videofelvételről. A résztvevők egy részének azt mondták, hogy próbálják megállni ásítás nélkül, míg másoknak, hogy ásítozzanak nyugodtan, ha ez törne ki belőlük.
Kiderült, hogy csak nehezen lehet ellenállni az ásításnak, és ha valaki ásít a környezetünkben, akkor az ásítás iránti késztetés csak erősebb lesz, amikor azt mondják, hogy nem csinálhatjuk. A kutatók azt is megállapították, hogy az emberek különböznek ásítással szembeni ellenállóképességükben. Az erről szóló cikket a Current Biology című folyóirat ismertette.
"Azt gondoljuk, hogy ezek a megállapítások különösen fontosak lehetnek annak megértésében, hogy milyen kapcsolat áll fenn a motoros izgatottság és az echofenoménia között a klinikai állapotok széles körében, így az epilepszia, a demencia , az autizmus és a Tourette-szindróma esetében" - mondta Stephen Jackson, az egyetem kognitív neurológia professzora.
A kutatók elektromos ingerléssel igyekeztek manipulálni a ragályos ásítást. Kimutatták, hogy a késztetés megnövekedett az önmegtartóztatással, és ha elektromos ingerléssel növelték az izgatottságot, akkor az ásítás ragadósságát is erősítették.
Georgina Jackson, aki szintén a kognitív neuropszichológia professzora, elmondta, hogy ha a Tourette-szindrómásoknál csökkenthetnénk az izgatottságot, akkor csökkenthetnék a tikkelést is. Ők pedig egyebek mellett éppen ezt tűzték ki célul maguk elé.
Forrás: medlineplus.gov
