„Tanulmányom dokumentálja, hogy a boszorkánysággal kapcsolatos hiedelmek ma is széles körben elterjedtek a világban. Hovatovább előfordulásuk szisztematikusan összefügg kulturális, intézményi, pszichológiai és társadalmi-gazdasági jellemzőkkel” – idézi a PLOS nonprofit kiadó portálunkhoz eljuttatott közleménye Boris Gershman közgazdászt, a washingtoni Amerikai Egyetem kutatóját. Gershman nem először folytatott tudományos kutatást a témában. Korábbi publikációiban az e hiedelmek potenciális gazdasági hatásait, valamint a rabszolga-kereskedelemhez kötődő kapcsolatukat vizsgálta. Ezúttal pedig kifejezetten arra kereste a választ, hogy vajon a világ egyes részein hányan hisznek ma a boszorkányság létezésében.
A washingtoni székhelyű Pew Kutatóközpont és egyéb professzionális közvélemény-kutató szervezetek személyes és telefonos felméréseinek adatait felhasználva Gershman összesen 95 ország 140 ezer válaszadója nyilatkozatait elemezhette a 2008 és 2017 közötti időszakból. Mindezek alapján kiderült, hogy a megkérdezettek több mint 40 százaléka hisz abban, hogy „egyes emberek képesek átkokat szórni és varázslatokat végrehajtani, amelyek aztán valaki másnak rosszat okoznak”. Boszorkánysággal kapcsolatos hiedelmek a világ minden országában előfordulnak, bár különböző mértékben. A felmérések résztvevőinek alig 9 százaléka hisz bennük például Svédországban, míg Tunéziában 90 százalékuk.
Gershman arra is kíváncsi volt, hogy az egyén szintjén milyen tényezők játszhatnak szerepet abban, hogy valaki hisz-e a boszorkányok létezésében. Elemzése arra utal, hogy bár a jelenség átível a különböző szociodemográfiai csoportokon, azért látható, hogy a magasabb iskolázottságú és pénzügyileg biztosabb lábakon álló emberek kevésbé hajlamosak hinni az ilyen jellegű természetfeletti képességekben. Ami pedig az országok közötti eltéréseket illeti, abban a kutató eredményei szerint az állami intézményi hálózat gyengesége, az alacsony szintű társadalom iránti bizalom, a gyér innováció és a komformizmus éppúgy szerepet játszhat, mint a társadalmi csoportok önmaguk iránti elfogultsága, azaz hogy az emberek hajlamosak jobban kedvelni azokat, akikhez jobban hasonlítanak.
A washingtoni kutató tanulmánya a PLOS One nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratban jelent meg.
