A fenti kijelentés a nyugati orvostudomány egyik legszilárdabb megállapítása volt: egészen mostanáig. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) két kutatója, Giovanni Traverso és Carl Schoellhammer egy olyan módszert dolgozott ugyanis ki, amely közvetlenül tud a gyomorba gyógyszert juttatni egy mikrotűkkel megtöltött kapszulán keresztül. A kutatás a szaklapban jelent meg.
A prototípus maga egy 2 centiméter hosszú és 1 centiméter széles akrilkapszula - nem nagyobb egy méretesebb multivitaminnál -, amelyet egyszerűen le kell nyelni némi folyadékkal. A kapszula egészen addig tartja biztonságban a gyógyszert, amíg el nem éri a gyomor-bél traktust. Amikor eljut oda, akkor a kapszula elolvad, felfedve az 5 milliméter hosszú tűkkel fedett gyógyszertartót. A szövet összehúzódásakor a tűk beleszúródnak a bélfalba, a gyógyszer pedig a kellő helyre jut. "Ezzel egy az egyben ki lehetne kerülni az infúziót és az injekciót" - nyilatkozta Traverso.
"Az egy dolog, hogy ezek a gyógyszerek akkorák voltak, hogy lenyelni sem lehetett őket, de ha még le is lehetett volna, akkor a gyomorban hamarabb oldották volna fel őket az ott található savak és enzimek, így gyakorlatilag értelme sem lett volna a tablettahasználatnak" - tette hozzá Schoellhammer.
A gyógyszert pont a kapszula védi meg attól, hogy feloldódjon. A gyomorban nem találhatók fájdalomreceptorok, így a tűszúrás nem okoz semmilyen kényelmetlenséget vagy fájdalomérzés , a kutatók pedig nem gondolják, hogy a tűk bármilyen láthatatlan károsodást okoznának a szövetnek. Mindettől függetlenül a csoport most azon dolgozik, hogy egy sokkal jobban feloldódni képes anyagból tudják kialakítani a tűket, gondolva arra az esetre, ha ezek leszakadnak a gyógyszertartóról és beleragadnak a szövetbe.
A tesztek szerint ez a módszer hatékony is: amikor disznók szervezetébe juttattak inzulint, az eredmények azt mutatták, hogy a vércukorszintek sokkal jobban és gyorsabban alakultak, mint ha az inzulint hagyományosan, tűszúrással juttatták volna az állatok testébe.
