Egzotikus, távoli vidékekről Izrael földjére került fűszermaradványokra bukkantak Jeruzsálemben, a Dávid városának elnevezett ásatási övezetben. A régészek az i.e. 6. századi, még a Babiloni fogság előtti időkből származó amforatöredékek cserépmaradványait elemezve tették az izgalmas felfedezést - írta meg a The Times of Israel . Ajala Amir, a tel-avivi Egyetem Régészeti és Ókori Közel-Kelet Kultúrák Tanszékének doktorandusza vezette a kémia és a régészet tudományágait ötvöző vizsgálatot a Weizmann Intézet és a Bar-Ilan Egyetem laboratóriumainak bevonásával.
A legmodernebb technológiákat alkalmazó analízis rávilágított, hogy a babiloni fogság előtt Jeruzsálem előkelői szerették az egzotikus ízeket, és kiváló kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek távoli vidékekkel is. A vaníliát Délkelet-Ázsiából importálták, és a Júda Királyságban működő borászok ezzel is ízesítették a borokat, hála a több mint 2500 évvel ezelőtti fejlett, szinte globális nemzetközi kereskedelmi útvonalaknak.
A PLOS ONE című tekintélyes nemzetközi folyóiratban szerdán közzétett tanulmány szerint Jeruzsálem a késő vaskorszakban, a babiloni pusztítással véget érő "első Szentély" kései időszakában nemcsak adminisztratív vagy vallási, hanem gazdasági szempontból is jelentős helyi központ volt. A kutatások alapját a Dávid városában talált több tucat, nagy, 30 literes kerámiaedény jelentette, melyeket Jeruzsálem lerombolása során törtek össze a babiloni hódítók i.e 586-ban.
A cserépszilánkok maradványait molekuláris elemzésnek vetették alá, és bort, olívaolajat és három, a vaníliában megtalálható molekulát is találtak. A vanília ebben a korszakban luxusnak számított, csak az akkori elit köreiben fogyasztották. Korábban találtak már vaníliát középső bronzkori, i.e. 1700-1600 körüli kánaáni maradványokban is Meggidóban. Ennek alapján már akkoriban is léteztek kiterjedt, Közép-Ázsiát is elérő kereskedelmi kapcsolatok.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: