A kardnyelés több száz éves mutatvány, melyet már az ókori Görögországban és Rómában is gyakoroltak. A középkorban rendkívüli népszerűségnek örvendett, majd lassan kihaltak az ezt űző utcai mutatványosok (sőt Skandináviában be is tiltották, mert nem tartották elég kifinomultnak). Később azonban újra elterjedtek a kardnyelők, és napjainkban is jó néhány mutatványos foglalkozik ezzel.
Az emberi furcsaságokkal, "szörnyszülöttekkel" szemben a kardnyelés tanulható képesség. Tulajdonképpen azt a mozdulatsort nevezzük kardnyelésnek, mikor a mutatványos egy kardot (vagy más tárgyat) vezet a nyelőcsövén keresztül a gyomorba. Valójában természetesen nem nyelésről van szó, hiszen a kardnyelő igyekszik tudatosan ellazítani a gégét, a nyelőcsövet és a záróizmokat, vagyis az emésztőrendszer felső traktusát, melyet egyébként általában akaratlanul működtetünk.
A kardnyelés tanulható képesség Emellett ki kell iktatni az úgynevezett garatreflexet is. Ez a reflex akkor lép életbe, amikor valami megérinti a lágy szájpadlást hátsó részét, öklendezéssel jár együtt, és azért fontos, mert hozzájárulhat az idegen test eltávolításához a szájból, illetve a gégetájékról. A kardnyelőnek teljesen hátra kell hajtania a fejét, hogy a nyelőcső minél egyenesebb legyen, és arra is ügyelni kell, hogy a gyomor is megfelelő helyzetben legyen. A kardnyelés rendkívül veszélyes mutatvány, hiszen az "idegen tárgy" alig néhány centiméterre van olyan fontos szervektől, mint a szív vagy a tüdő.
A kardnyelésnek igen kellemetlen mellékhatásai is lehetnek, a nyelőcső irritációjától és fájdalmától egészen a nyelőcső vagy gyomor sérüléséig és a belső vérzésekig . Összesen 29 olyan esetet jegyeztek fel az elmúlt százharminc évből, melyben a kardnyelő rosszul sikerült mutatványa halálos következményekkel járt.
A gyíkember
Az elefántember
A szakállas nők
A farkasember
A háromlábú férfi
