Ezért ne igyunk vizet csípős paprikára

Ami a csípősséget illet, a kapszaicin nevű molekula a ludas, amely minden paprikában megtalálható, igaz, különböző mértékben – az ezek közti különbséget a csípősség hígításon alapuló mértékegységével, a Scoville-egységgel (SHU) mérjük. Az összehasonlítás kedvéért: az Erős Pista 1000 SHU, erősebb “hegyes erős” paprikáink 2500 SHU körül mozognak, a mozikban a nacho mellé fogyasztott jalapeno paprikák 2500-8000 SHU között vannak, a világ jelenlegi legcsípősebb paprikája, a Carolina Reaper pedig 1,5 millió SHU.

Az ezekben található kapszaicin a szájban lévő fájdalomreceptorokhoz kapcsolódik, ennek hatására az agyunk azonnali válaszreakciót indít, hogy testünk a lehető leggyorsabban meg tudjon szabadulni a fájdalomkeltő anyagtól. Ezért kezdünk el könnyezni, ezért kezd el folyni az orrunk és ezért is kezdünk el izzadni.

A csilipaprika újabb csodát ígérhet orvosi szempontból is, nem csak a kulináris élvezetek terén. Kattintson a részletekért! Minden embernek más azonban a kapszaicintűrő képessége. Ezért is próbálják meg sokan csillapítani a szűnni nem akaró fájdalmat. Mivel a kapszaicin apoláris, ezért csak apoláris molekulákkal teli anyagokban oldódik, a víz pedig nem ilyen. (Az apolaritás egyben a víztaszító hatással is együtt jár.) A tejben lévő zsír- illetve kazeinmolekulák viszont apolárisak, ezért ideálisak arra, hogy eltávolítsák szánk fájdalomreceptoraihoz tapadt kapszaicinmolekulákat.

Ha vizet iszunk, az nemcsak hogy nem csökkenti a fájdalmat, hanem a kapszaicint elteríti szánk felületén, tehát még jobban fogjuk érezni a fájdalmat. A zsíros-olajos ételek viszont könnyíthetnek rajtunk, akár sajtot, akár vajas kenyeret eszünk, az tompítani fogja az égő érzetet. Az alkoholtartalmú italok az etanolmolekula jellegéből adódóan szintén képesek feloldani a kapszaicint.

Természetesen, ha kellően erősek vagy kitartóak vagyunk, időt is adhatunk magunknak, a kapszaicin hatása ugyanis idővel csökken, majd teljesen megszűnik.

Forrás: IFL Science