A szülőszobán az ifjú apuka könnyes szemmel várta újszülött kislánya érkezését, miközben a mellette fekvő, éppen szülő felesége hatalmasat káromkodott. Már éppen elnézést kért volna az orvostól és a szülésznőtől, amikor utóbbi megnyugtatta: "Ne aggódjon, nagyon gyakran hallunk ilyeneket, a káromkodás szinte természetes része a szülésnek."
Azonban Richard Stephens brit pszichológus az orvostudomány segítségével is megvizsgálta a káromkodást. A fenti, szülőszobás eset egyébként vele történt meg, és rögtön elkezdett azon gondolkodni, hogy a kimondott csúnya szavak vajon mennyire enyhítik a fájdalmat, vagy mennyire csökkentik a stresszt?
Ezért később megkért pár tesztalanyt, hogy tegye a kezét jéghideg vízbe, majd mondjon csúnya és semleges szavakat egyaránt. A kísérlet eredménye az lett, hogy akik csúnya szavakat mondtak, átlagosan negyven másodpercig bírták tovább a kezüket a vízben tartani, és a fájdalomra sem panaszkodtak annyira.
Ez azonban a közhiedelemmel ellentétben nem azért van, mert "kiengedjük a gőzt" a káromkodásnál . "Éppen ellenkezőleg, ez a gőz csak nő és nő, a gyakori és heves káromkodás pedig fizikai stresszreakciót idéz elő" - magyarázza Stephens. Ennek jele, hogy ha az ember sokáig mond csúnya szavakat, óhatatlanul elkezd izzadni, és a szíve gyorsabban ver. Kicsit olyan, mintha a szervezet harcra készülne, az andrenalin, a kortizol és az endorfin csökkenti a fájdalomérzetet.
Mindez azért történik, mert a káromkodás általában a legerősebb érzelmeinkhez kapcsolódik, gyakran már gyermekkortól, hiszen a szülők sokszor nem fogják vissza magukat, vagy legalábbis nem sikerül nekik mindent elrejteni: ha haragosak, néha csúnyán beszélnek, a gyerekben pedig rögzül a kettő közötti összefüggés. Ráadásul sokszor mondják a kicsiknek, hogy nekik ezeket a szavakat tilos kimondaniuk - a csúnya beszédért szidás jár -, amivel pont az ellenkező hatást érik el. A pszichológusok szerint ezek a tapasztalatok úgy működnek, mint egy érzelmi kondicionálás. Ezért van az, hogy akit gyerekként büntettek a káromkodásért, felnőtt korában hevesebben reagál a sértésekre.
A káromkodás az anyanyelven sokkal "hatékonyabb", már ami a szervezet reakcióját illeti. Stephens akkor jött rá erre, mikor azt vizsgálta, a csúnya beszéd milyen egyéb hatással van ránk. Szobabiciklire ültetett pár embert, akik között éles szópárbaj alakult ki, mikor a tekerésben versenyezniük kellett, de mikor pihenő volt, és laza bringázás, ugyanazok az emberek kedélyesen elbeszélgettek.
És a káromkodás terhelhetőbbé is tette őket, tovább és nagyobb erővel tudtak tekerni, ami jelzi, hogy a csúnya beszéd és az felszabaduló adrenalin nemcsak a fájdalmat csökkenti, hanem a fizikai teljesítményt is növeli. Míg ez a folyamat az emberek nagy részére jellemző, van, akinél egyáltalán nem működik.
A pszichológus szerint ugyanis, aki sokat káromkodik céltalanul, annak a szervezete sokszor már nem vált ki semmilyen reakciót ilyenkor, mivel annyira hozzászokott. Ezt a jeges vizes kísérletnél be is bizonyosodott. Összegzésképpen: "Ne káromkodj, ha nem kell, de ha kell, akkor tényleg segít." -
