Egy friss amerikai kutatás szerzői szerint ezért a mentésirányítóknak, akik a segélyhívó számra beérkező hívások után a helyszínre küldik az orvosi segítséget, meg kell kérniük a hívót, hogy kezdje meg az újraélesztést.
Dr. Thomas Rea, a Washingtoni Egyetem docense és munkatársai 1700 olyan felnőtt aktáit tekintették át, akik a King megyei segélyhívó rendszeren keresztül részesültek újraélesztésben 2004 és 2007 között. 55 százalékuknál valóban fennállt szívmegállás, míg 45 százalékuknál nem; utóbbiak mintegy felét járókelők kezdték újraéleszteni. Az eredmények szerint csak apróbb sérülések történtek: enyhébb sérülés 9-11 százalékban, mindössze 4 törés, ebből 3 a mellkas-kompressziók, egy pedig a beteg megfelelő helyzetbe fektetése során következett be. Az eredményeket a Circulation c. folyóirat decemberi online kiadásában publikálták.
"A legfőbb tanulság, hogy ha egy jó szándékú járókelő elkezdi az újraélesztést, pedig nincs szívmegállás, semmiféle bajt nem okoz vele" - mondta dr. Michael Sayre, az Ohio Állami Egyetem sürgősségi orvostani docense. A King megyei diszpécserek két egyszerű kérdéssel döntik el, hogy kell-e újraéleszteni: eszméleténél van-e a sérült, illetve normálisan lélegzik-e? Ha mindkét kérdésre nem a válasz, a diszpécser megkéri a hívót, hogy fektesse az illetőt hanyatt kemény alapra, majd a mellbimbók között nyomja be a mellkast a kezével 2-4 cm mélységben, miközben együtt számolnak hangosan. Mindezt addig folytatja, amíg a mentő a helyszínre nem ér.
Sayre szerint King megyében kiemelkedően jó a szívrohamok sürgősségi ellátása, többek között azért, mert "a segélyhívó központokban sokszor túlságosan udvariasak a telefonálókkal szemben, míg King megyében sokkal rámenősebben utasítják a hívókat az újraélesztés megkezdésére".
Forrás: Medipress hírszolgálat
Animáció: HáziPatika.com
