Enni mindnyájan szeretünk, bizonyos emberek azonban hajlamosak ezen a téren is túlzásba esni. A probléma az emberiséggel egyidős: nem véletlenül került be a bibliai hét fő bűn közé a torkosság, napjainkban pedig a féktelen evés a fogyasztói társadalom eltorzultságának metaforájává vált. Ennek szélsőséges típusai az elsősorban az Egyesült Államokban népszerű evőversenyek, ahol a résztvevők szinte rosszullétig tömik magukba az ételeket. Sokunk számára viszont már egy kiadósabb ebéd is elég, hogy úgy érezzük, szinte halálra ettük magunkat. De valóban lehetséges ez? Az Index utánajárt.
Meddig tágíthatjuk a gyomrunkat?
Gyomrunk nagyon erős és rugalmas izomszövetből épül fel, emiatt könnyen tágul. Gasztroenterológusok szerint elméletileg mégsem lehetetlen - de szerencsére a gyakorlatban nagyon ritka -, hogy valaki addig egyen, hogy megreped a gyomorfala. Befogadóképessége alapból nagyjából másfél-két liter - tehát ennyit elfogyasztva érezhetjük a jóllakottságot -, de 3-4 literesre is képes kitágulni. Kórboncnokok mértek már 12 literest is, igaz, ez az ember valóban belehalt az elfogyasztott ételmennyiségbe. A gyomor tágulási kapacitása és mérete egyébként nem függ össze a testalkattal, ezért előfordulhat, hogy egy vékonyabb testalkatú ember egyszerre többet tud befalni, mint egy testesebb.
Ahogy a gyomor telítettsége kezd közeledni a maximális szinthez, védekezőmechanizmusként a szervezet bekapcsolja a hányingert , és így igyekszik kiüríteni a túlterhelt gyomrot. Ez tulajdonképpen veszélyesebb, mint a túlevés, és könnyebben bele is lehet halni. A sok erőltetett nyelés, majd a hányás következtében ugyanis megrepedhet a nyelőcső: ezt hívják Boerhaave-szindrómának.
Bizonyos betegségben - az úgynevezett Prader-Willi-szindrómában - szenvedőknél kimondottan magas a halálra evések száma. Ők ugyanis egy genetikai hiba miatt sosem érzik jóllakottnak magukat, az éhségérzetet kikapcsoló mechanizmus ugyanis nem működik megfelelően. A betegek gyakorlatilag folyamatosan éhesek, és addig esznek, amíg étel van előttük. A halálra evés másik típusa, ha egy éhező hosszas kihagyás után tér vissza a normál étrendre. Ők sem abba halnak bele ugyanakkor, hogy gyomruk szétrobban, hanem abba, hogy a hirtelen megnövekedett inzulinszint más folyamatokat is beindít, amelyek az amúgy alultáplált szervezetet teljesen kimerítik.
