Régi dilemma a következő: Jean-Jacques Rousseau francia filozófus vetette fel a 18. században, hogy vajon nemes vadaknak születtünk-e, akiknek a legjobb szándékai sérültek meg a civilizáció által? Vagy – Thomas Hobbes, 17. századi angol filozófus érvelése szerint – alapvetően önző barmok vagyunk, akiknek szükségük van a civilizációra, hogy megfékezze az alapvető impulzusainkat?
Miután feltárták azokat az agyterületek, amelyek táplálják a nagy empatikus impulzusokat – és ideiglenesen blokkoltak más régiókat, amely ellene dolgoznak az említett impulzusoknak – a UCLA egyetem két agykutatója optimista az emberi természet lényegét illetően.
A másik kutató, Dr. Marco Iacoboni, a UCLA pszichiátria professzora arra hívta fel a figyelmet, hogy nemrégiben két tanulmány is beszámolt egy lehetséges módszerről, amellyel az emberek rávehetők a kevésbé önző és sokkal altruistább viselkedésre. „Ez potenciálisan mindent felforgathat” – mondta.
Az első tanulmány, februárban jelent meg a Human Brain Mapping online folyóiratban. Egy videón 20 ember látható, akiket arra kérnek, hogy utánozzák a nekik felmutatott portréfotókon látható érzelmek széles skáláját a boldogtól a szomorún át a mérgesig és izgatottig. Eközben a kutatók a résztvevők agyát funkcionális MRI-vizsgálatnak vetették alá, hogy megfigyeljék az agy aktivitását azokon a területein, amelyek a fájdalomhoz és érzelemhez, valamint mások utánzásához kapcsolódnak, illetve a magatartásért és ellenőrző impulzusokért felelősek.
Egy másik kísérletben a résztvevők diktátor játékot játszottak, amelyet a közgazdászok és más társadalomtudósok gyakran használnak a döntéshozatal tanulmányozására. A résztvevők kapnak egy bizonyos összeget, amelyet megtarthatnak saját maguk, vagy megoszthatnak egy idegennel. Az UCLA tanulmány résztvevői 10 dollárt kaptak körönként a 24 fordulós játékban. A kedvezményezettek tényleges Los Angeles-i lakók, akiknek csak a nevét változtatták meg a játékban, de a koruk és jövedelmi szintjük megfelelt a valóságnak.
Miután minden résztvevő befejezte a játékot, a kutatók összehasonlították a kifizetéseket az agy szkennelések eredményeivel. Azok a résztvevők, akik a legtöbb aktivitást a prefrontális kéregben mutatták a legfukarabbnak bizonyultak, átlagosan mindössze 1 és 3 dollárt adtak át másoknak körönként.
De a résztvevők egyharmada, akik a legerősebb válaszokat mutatták a fájdalom , az érzelem és az utánzás agyi területein, a legbőkezűbbek voltak másokkal, átlagosan a pénzük mintegy háromnegyedét adták át másoknak. A kutatók szerint ez a tendencia a „prosociális rezonancia” vagy tükröző impulzus, az egyik elsődleges hajtóereje az önzetlenségnek.
A második tanulmányban, amely a Social Neuroscience folyóiratban jelent meg, a kutatók annak tisztázást tűzték ki, hogy vajon a prefrontális kéreg tevékenységének befolyásolása hogyan hat az altruista tükröző impulzusra.
Ebben a vizsgálatban 58 résztvevőt tettek ki egy 40 másodperces noninvazív eljárásnak, az úgynevezett theta burst transcranialis mágneses stimulációnak, amely átmenetileg hűti az aktivitás egyes agyi régiókban. Azt tapasztalták, hogy azok a résztvevők, akiknek agyában az impulzus ellenőrző terület aktivitását megszakították 50 százalékkal nagylelkűbbnek mutatkoztak, mint a kontrollcsoport tagjai. Ezeknek a területeknek a „kiütése” lehetővé teszi a másokkal való együttérzést.
Az eredmények arra utalnak, hogy az empátia non invazív eszközökkel megnövelhető, ami különösen kritikus olyan emberek kezelésénél, akik megtapasztalták a börtön vagy a háború extrém körülményeit.
Forrás: www.science20.com
