Urémiáról akkor beszélünk, ha a veseműködés 15 százalék alatti, tehát a veseelégtelenség már nagyon komoly. Ez tulajdonképpen a veseelégtelenség végstádiuma. Ilyenkor már vesepótló kezelésekre (hemodialízisre vagy hasi kezelésre), illetve veseátültetésre van szükség. Ebben a stádiumban már vannak érezhető tünetei is a veseelégtelenségnek.
Magyarországon körülbelül 600 ezer felnőttnek van 60 százalék alatti veseműködése, de az urémia előfordulása ennél azért jóval ritkább. Emiatt összesen 6500 beteg szorul dialíziskezelésre. Többségük hemodialízisre jár, hasi kezelést csak 13-14 százalék végez. Urémia miatt Magyarországon évente 350 körüli veseátültetés történik.
Végstádiumú veseelégtelenséghez leggyakrabban a cukorbetegség vezet, mert károsítja a vese ereit, kötőszövet-felszaporodást, hegesedést alakít ki a vesében. Emellett a diabétesz károsítja azokat a hajszálereket is, amelyeken a vizelet kiszűrődik a vesében. A nem megfelelően kezelt diabétesz nagyjából 15-25 év után tehet szükségessé művesekezelést. A diabétesz ártalmas mivoltát az is mutatja, hogy a művesekezelésre szorulók 25-30 százaléka cukorbeteg. Hosszabb távon szintén végállapotú veseelégtelenséghez vezethet a magas vérnyomás: a művesekezelésre szoruló betegek 20-25 százaléka emiatt válik veseelégtelenné.
Amíg a veseműködés 30-15 százalékosnál jobb, addig a veseelégtelenségnek jellemzően nincsenek tünetei, viszont amikor az érték 15 százalék alá csökken és már urémiáról beszélünk, akkor egészen komoly panaszok is jelentkezhetnek.
Az urémiás állapotban gyakori a vizenyő. A nagy vérkörben megjelenő vizenyők először a lábakban jelennek meg, aztán ráterjedhetnek a hasfalra is. A vizenyősödés állandósul, reggelente a szemek körül is tasakosodás figyelhető meg. A folyadék-visszatartás és folyadékfölszaporodás a tüdőt is érinti, miatta fulladás jelentkezik. A pangás terheli a szívet is: kitágulnak a szívüregek.
Az elégtelen veseműködés miatt sav-bázis-zavar is kialakul, ami miatt savasodik a vér kémhatása. Ez azért jön létre, mert a szervezet nem tud megszabadulni a savaktól. A sav a légzőközpontot is izgatja, emiatt szaporább lesz a légvétel. Ebben az állapotban már általános a vérszegénység is. Romolhat az étvágy, hányinger, hányás, hasmenés is jelentkezhet, alultápláltsági állapot jöhet létre, az anyagcseretermékek fölszaporodása miatt bőrviszketés alakulhat ki.
Ha már urémia, tehát végállapotú veseelégtelenség alakul ki, akkor is fontos a magas vérnyomás, valamint a cukorbetegség, a szívelégtelenség kezelése, a húgysavszint, valamint a vérzsírok rendezése. Ebben a stádiumban már fel kell készülni a vesepótló kezelésre is, amely művesekezelés és veseátültetés is lehet.
A beteg már a művesekezelés elkezdését megelőzően - 15 százalékos veseműködésnél - transzplantációs listára kerülhet. A transzplantációs listára helyezés előtt mindenképp szükséges az alapos kivizsgálás, amellyel megnézik, hogy van-e a szervezetben esetleg fertőzéses góc vagy daganat, illetve hogy milyen a szív- és az érrendszer állapota. Az alkalmas beteg várólistára kerül, átültetésre pedig akkor kerülhet sor, ha van donor is. (Változó, hogy mennyit kell várni vesére, de ennek hossza jellemzően még fiatalok esetében is több éves lehet.)
Az urémiás betegeknek dialízisre van szükségük. Ezt jellemzően 10 százalékos veseműködés alatt kezdik meg, illetve akkor, ha a veseműködés ennél ugyan jobb, de a betegeknek már panasza van. A tünetek sokszor csak későn jelentkeznek: a nefrológusok azt tapasztalják, hogy a dializálandó betegek fele már súlyos állapotban, mintegy "az ajtón esik be a művese-osztályra". Ők veseműködésük romlását korábban nem érzékelték, és az egészségügyi ellátó rendszernek sem sikerült azt időben kiszűrnie.
Az urémia nem gyógyítható, az érintetteknek teljes élethosszon át szükségük van a dialízisre, amely csak sikeres transzplantáció után hagyható abba. A jelentős műtéti kockázat, valamint a műtétet követő szövődmények veszélye miatt vesetranszplantációra azonban nem mindenki alkalmas. Ilyenek az idős, nagyon meszes erű betegek vagy a súlyos szív- vagy tüdőbetegek. Általánosságban elmondható, hogy transzplantációra a dializált betegek 15 százaléka alkalmas. Az átültetést követően jellemzően normális vagy közel normális lesz a veseműködés. A legjobb eredmények élődonoros transzplantáció után várhatók.
Mi okozhat még urémiát? Hogyan diagnosztizálják? Milyen fajta dialízisek léteznek? Ezekre is választ kaphatnak az urémiáról szóló, részletes cikkünkből a Betegségek A-Z rovatban !
