Mi van akkor, ha azért nem tudjuk valakiben kezelni az Alzheimer-kórt , mert nem jó a diagnózis? A PART-nak (primary age-related tauopathy) elnevezett betegségről Peter Nelson, a University of Kentucky kutatást vezető öregedéskutató szakembere a következőt nyilatkozta: az Alzheimer-kórt akkor diagnosztizáljuk, amikor két indikátort is látunk az agyban: kóros fajta amyloidokat tartalmazó intercelluláris plakkokat, illetve a tau proteinből álló idegsejtnyúlványok sajátos összetekeredését.
Nelson és társai viszont másképpen gondolkodtak: ha a plakkok az Alzheimer indikátorai, akkor azok nélkül teljesen más diagnózist kell felállítani azoknál, akiknek agyában csak a tau-csavarványokat lehet megfigyelni. Ez azonban azt is jelenti, hogy a PART-betegeknek új gyógyszereket kell előállítani, mivel az Alzheimeresek esetében a készítmények az amyloidokra koncentrálnak.
Az orvosoknak ezután azzal kapcsolatban kell konszenzusra jutnia, hogy mik a PART fő jellegzetességei és milyen mechanizmusokat kiaknázva lehet gyógyítani azt. Mivel a definíció új, még nem lehet tudni, hány embernek van PARTja. Egyes tanulmányokból viszont már előrebecsülhető, állítja Nelson, hogy a csavarványokkal rendelkező betegek mintegy negyedének funkcionális amyloidjai vannak, tehát nem Alzheimerjük van.
