A kutatók nagy téri-időbeli felbontású multimodális képalkotó módszerek segítségével mutatták ki, hogy - a korábbi feltételezésekkel ellentétben - az agy nem képes egyszerűen figyelmen kívül hagyni azokat a külső zavaró ingereket, amelyek az emlékezetünkben aktuálisan tárolt vizuális információhoz hasonlóak. A vizsgálatok során a kutatók igazolták, hogy az irreleváns ingerek zavaró hatásának tompítása egy aktív agyi folyamat, és egyúttal az ebben a folyamatban kiemelt szerepet játszó agyi hálózatot is feltárták.
Az egyik leghasznosabb képességünk
"A korunk emberére nehezedő óriási mértékű ingeráradat miatt kiemelt jelentőségűvé vált az a képességünk, hogy agyunk véges információfeldolgozási erőforrásait minél hatékonyabban fókuszálni tudjuk azokra az információkra, amelyek az aktuális cselekvéseink végrehajtása szempontjából fontosak. A vizsgált téma jelentőségét az is növeli, hogy ez a képesség sérül leginkább idős korban, valamint a figyelmi funkciókat érintő különböző neurokognitív fejlődési zavarok - mint például az ADHD - esetében" - írták tanulmányukban a kutatók.
Az Agyi Képalkotó Központ munkatársai a kutatás során az aktuálisan végzett feladat szempontjából irreleváns, de külső jegyeik alapján az adott feladathoz nagyon hasonló ingerek agyi feldolgozásának folyamatait vizsgálták. A vizsgálatba bevont személyek egy olyan vizuális munkamemória-feladatot kaptak, amelyben arcokat és rácsozott mintázatokat kellett rövid időn keresztül fejben tartaniuk. A visszakérdezést megelőzően azonban az emlékezetben aktívan fenntartott képekhez nagyon hasonló, de a feladatvégzés szempontjából irreleváns képek jelentek meg a képernyőn. A kutatók a feladatvégzés alatt a legkorszerűbb elektroenkefalográfia (EEG) és funkcionális mágnesesrezonancia-képalkotás (fMRI) módszerek segítségével vizsgálták a zavaró, irreleváns képek által kiváltott agyi aktivitást.
A kutatók a zavaró képekre egy korai, szelekciós negativitásként ismert EEG-komponens jelenlétét mutatták ki, amely eredmény arra enged következtetni, hogy az agyunk nem képes egyszerűen figyelmen kívül hagyni azokat a zavaró, irreleváns ingereket, amelyek az emlékezetben aktívan fenntartott vizuális információhoz hasonlóak. Kimutatták továbbá, hogy az irreleváns ingerek által az emlékezeti információ tárolásában okozott zavaró hatás erőssége attól függ, hogy milyen hatékonyan kerül szétválasztásra a releváns és irreleváns információ agyi reprezentációja.
A legfontosabb eredmények
A kutatóknak elsőként sikerült azonosítaniuk az ezen szétválasztási folyamat hátterét képező agyterületeket. Ezek közül kiemelt szerepe van a homloklebeny egy specifikus régiójának, a gyrus frontalis inferior pars triangularis területnek, amely képes a látókérgi információfeldolgozás hatékony modulálására. A kutatások egy további fontos eredménye, hogy egészségesek és betegek körében egyaránt jól mérhető képalkotó - fMRI és EEG - markereket szolgáltattak azon agyi folyamatok hatékonyságának jellemzésére, amelyek az irreleváns vizuális ingerek okozta zavaró hatás tompításáért felelősek.
