A kutatások szerint azonban az elhízás és a rossz egészség közötti összefüggés nem olyan egyszerű, mint ahogyan gyakran állítják.
A médiából szinte ömlenek az elhízással kapcsolatos információk: újságcikkek foglalkoznak a magas vérnyomással, a cukorbetegséggel, a szívbetegséggel és az elhízással kapcsolatos kevésbé ismert betegségekkel, például az alvási apnoéval. Úton-útfélen találkozunk a zsír csökkentését célzó étrendekkel és edzéstervekkel, és népszerű, sokakat megszégyenítő TV műsorok kényszerítenek fogyókúrára kórosan elhízott embereket, miközben szórakoztatják a nagyérdeműt.
Annak ellenére azonban, hogy a kutatások gyakran kimutatják az anyagcsere-betegségeket, például a magas vérnyomást, cukorbetegséget és szív-érrendszeri megbetegedéseket az elhízottakban, ez még nem mutatja a teljes képet. Arról nagyon ritkán hallhatunk, hogy léteznek anyagcseréjüket tekintve teljesen egészséges elhízottak is.
Az elhízottak többségében kimutathatók olyan anyagcsere rendellenességek, amelyek a rajtuk lévő túlsúly következtében alakulnak ki. Az is mérhető, hogy ezeknek az embereknek nagyobb mennyiségre van szükségük az inzulin hormonból ahhoz, hogy elégessék a glükózt a sejtjeikben. Ez a jelenség az inzulin-rezisztencia. Valójában az inzulin-rezisztencia következtében jelentkeznek az elhízással összefüggő rendellenességek, köztük a magas vérnyomás, a magas vérzsír szint, a diabétesz és a szívbetegség.
Természetesen mindig is volt némi ellentmondás az életbiztosítás túlélési kockázatmutatói és a kövérség körül. A számítások szerint maga a túlsúlyosság nem számít a korai halál kockázatának, különösen nem az alultápláltsághoz viszonyítva. Csak az elhízottság esetében nő meg a mortalitás kockázata. Az Egyesült Államokban napjainkban a felnőttek közel kétharmada túlsúlyos vagy elhízott. Az evolúció sokunknak olyan géneket adott, amelyek elősegítik a gyors táplálkozást, a zsír tárolását és azt, hogy ne pazaroljuk el az energiát hiábavaló testmozgással. Ezek a gének éhínség idején nagyon fontosak, mert ez biztosította azt, hogy az energia (vagy zsír) eltárolódik, így fel tudjuk nevelni gyermekeinket, és mégis egészségesek maradunk.
A környezet manapság sajnos túl sok lehetőséget ad számunkra a zsírtartalék felhalmozására, ami egyesek esetében azt eredményezi, hogy az egészségre is veszélyes túlsúly alakul ki. Annak ellenére azonban, hogy az elhízottság tartományába eső testtömeg-index (30-nál magasabb BMI érték) növeli a mortalitást, vannak olyan emberek ebben a kategóriában, akik valamilyen módon védettek az anyagcserezavarokkal szemben. A legizgalmasabb adat ezzel kapcsolatban az, hogy az elhízottak egyharmada anyagcseréjét tekintve teljesen egészséges.
A testmozgás természetesen nagy testsúly esetén is jobb, mint az inaktivitás, de a testedzés mégsem magyarázza, miért egészséges az elhízottak egy része, mivel sok elhízott személy ülő életmódot folytat. A metabolikus értelemben egészséges elhízottak számára nem feltétlenül hasznos az élethosszig tartó fogyókúrázás, ha a súlyukhoz nem társul semmilyen egyéb egészségügyi kockázat. Azt is fontos azonban vizsgálni, vajon ezek az emberek tartós védettséget élveznek-e az inzulin-rezisztenciával és annak metabolikus következményeivel szemben, különösen akkor, ha idősebb korukra még jobban elhíznak. Ez azért bír nagy jelentőséggel, mert ha egyesek valóban védettséget élveznek az elhízással összefüggő egészségügyi kockázatokkal szemben, az elhízás kezelése előnyökre tehet szert e védettség működésének megismeréséből. A Garvan Intézet kísérletében a testsúlygyarapodás rövid távú hatásait vizsgálták azzal, hogy túltáplálták az egészséges résztvevőket.
Az alanyokat a napi 1 000 kJ extra kalória egy hónapig tartó fogyasztása előtt és után is monitorozták. A résztvevőkben átlagosan romlott az inzulinérzékenység, és a hízással extra májzsír is kialakult bennük. A reakciók azonban nem voltak egységesek, és néhány ember a hízás ellenére is inzulinérzékeny maradt. A kutatás következő szakaszában azt vizsgálják a kutatók, mi történt az alanyok anyagcseréjével a testsúlynövekedés alatt. Ha a kutatóknak sikerül megtudniuk, mi védi meg egyeseket a gyakori anyagcsere-betegségektől, a jövőben fejleszteni tudják az ilyen rendellenességekben szenvedő elhízott betegek kezelését.
