"A tanulás során a memória biokémiai változások segítségével rögzül" - mondja Yi Zhong, a kínai Tsinghua Egyetem munkatársa. - "Azonban az új információk részére helyet kell csinálni - arra jöttünk rá, hogy ez a felejtés egy aktív folyamat következménye."
A Cell február 19-i számában megjelent vizsgálat során a kutatók a Rac jelátviteli molekula szerepét vizsgálták. Amikor a jelátvitelt blokkolták, az új információk hosszabb ideig maradtak meg a memóriában.
A pszichológusok két teóriát állítottak fel, miért felejtünk. Az egyik szerint a rövidtávú memóriában tárolt információ nem stabil, ezért idővel elenyészik, míg a másik szerint az újonnan bejövő információ a régit felülírja. A biokémiai vizsgálatok szerint a két elmélet gyakorlatilag egy, és ugyanaz.
Zhong és munkacsoportja a legyeket két, kellemetlen illattal tesztelte. Normálisan ezeket a sokkot okozó illatokat kerülik a rovarok. Első körben a kutatók a tesztet követően egyedül hagyták az állatokat, majd újabb teszttel megfigyelték, memóriájuk mennyire csökkent. Második esetben a kellemetlen szagokat követően rögtön újabb szagingereket alkalmaztak.
A legyek minden esetben Rac-vezérelt folyamat során törölték memóriájukból, amit tanultak. Az információt gyorsabban felejtették, ha közvetlenül utána zavaró jelet kaptak. Azonban a Rac gátlásakor a memóriavesztés sokkal lassabban állt be, akár órákat, vagy több mint egy napot is igénybe vehetett. A Rac kísérletes aktiválódása viszont gyorsabb törléshez vezethet.
Zhong szerint a munka új irányvonalakat nyithat az idegtudományok területén: a legyekben tapasztalt folyamatok más élőlényekben is nagy valószínűséggel hasonlóan működhetnek, sőt, egerek esetén már vannak ilyen irányú eredmények. Ráadásul, a Rac-jelpálya elemeinek mutációja emberekben kapcsolatba hozható a szellemi visszamaradottsággal.
Forrás: Medipress hírszolgálat
