Röviddel a halál után
Halálunk utáni néhány percben első lépésként az agyi aktivitásunk szűnik meg. Ezzel pedig el is veszítjük azt, ami igazán egyedivé, emberivé tett bennünket.
A szívünk megállásával a vérkeringésünk is leáll, így oxigén sem jut már a szerveinkbe és szöveteinkbe. Véráramlás nélkül először azok a szerveink kezdenek leépülni, amelyek működéséhez a legtöbb oxigén kell.
A szerveinket és szöveteinket alkotó sejtek 70 százaléka víz, így oxigén nélkül a sejtek egy önpusztító folyamatba kezdenek, aminek eredményeképp a bennük lévő víz kiáramlik. Ettől a testünk nedvessé válik és gyakran az is megesik, hogy a koporsó alján összegyűlik ez a folyadék.
Órákkal a halál után
Néhány órával a halál után egy hasonlóan zavarba ejtő folyamat megy végbe a belekben. A haldokló immunrendszerünk már nem tudja feltartóztatni a beleinkben élő - korábban az emésztést segítő - több billiónyi baktériumot. Így hát kiszabadulnak a vastagbélből és elindulnak a szöveteken, vénákon és artériákon át, hogy felemésszék a belső szerveinket. Néhány órán belül elérik a májat és az epehólyagot is. Tudjuk, hogy az epehólyag feladata - egy élő emberben - hogy a májban termelt, zsírok emésztéséhez szükséges epét az étkezések közötti periódusban tárolja. A halálunk után azonban a baktériumok gyakorlatilag áteszik magukat az epén és a májon is, aminek eredményeképp az epéből kifolyó sárgászöld epefolyadék az egész testünket elárasztja.
Néhány nap múlva
A következő 2-4 napban a baktériumok a test minden részében jelen vannak, miközben mérgező gázokat, például ammóniát és hidrogén-szulfidot termelnek. Ezek a gázok felelősek a hullaszagért, valamint a testünk felpuffadásáért is.
Hónapokkal később
Három-négy hónappal a halál után az addig sárgászöld bőrszín barnásfeketévé változik. Ennek oka, hogy ekkorra már a véredények is olyan mértékben károsodtak, hogy a bennük lévő vas kiszivárgott, és az oxidáció miatt barnásfekete színű lett. Nagyjából ugyanebben az időben megy végbe egy másik folyamat is: a sejteket összetartó molekuláris struktúrák szétesnek, ennek következtében pedig a szövetek vizes, pépes állagúvá válnak.
Egy év után
Kicsivel több mint egy év kell ahhoz, hogy a testünkön lévő pamut ruhákat a savas testnedvek és méreganyagok lebontsák. A nejlonból készült részek azonban még ezt is kibírják. Ezután jó ideig semmilyen drámai folyamat nem megy végbe.
Egy évtized után
Egy évtized elteltével a nedves, alacsony oxigénszintű környezet egy újabb kémiai reakciót indít be, aminek következtében a combokon és a fenéken lévő zsírpárnák szappanszerű anyaggá válnak. Ez az úgynevezett hullaviasz. Másrészről, a száraz környezet egy teljesen ellentétes folyamatot is beindíthat - a mumifikálódást. Mivel a bomlási folyamat során a fül, orr és szemhéj vékony bőrén keresztül a víz elpárolgott, ezek egy idő után kiszáradnak, és feketévé válnak, más néven mumifikálódnak.
Ötven év múlva
Ötven év elteltével a szövetek cseppfolyósodnak majd teljesen eltűnnek, csak a mumifikálódott bőr és az inak maradnak hátra. Végül ezek is lebomlanak.
Nyolcvan év múlva
Nyolcvan év elteltével a koporsóban fekvő test csontjai repedezni kezdenek, mivel a bennük lévő lágy kollagén fokozatosan elbomlik. Nem marad hátra más, csak egy törékeny ásványi váz. Ám ez a váz sem marad meg örökké.
Száz év elteltével
Egy évszázad múlva az utolsó csontjaink is elporladnak. Csak a test legtartósabb része, a fogazat marad meg. Fogak, hullaviasz és néhány nejlondarabka.
Forrás: businessinsider.com
