A tudomány a mai napig nem tudja pontosan, hogyan is működik a placebo: a páciens úgy hiszi, a jó kezelést kapja és állapota javulni kezd, miközben gyógyszerében nincs is aktív hatóanyag - a mechanizmus mibenléte pedig titok.
A kísérletben résztvevő páciensek átlagéletkora 55 év volt és legalább két évvel a vizsgálat előtt sikerült túlélniük a mellrákot , ugyanakkor még mindig jelentős érzelmi nyomás alatt álltak. A vizsgálatban összesen 88-an vettek részt, akiket három csoportba osztottak és akiktől a 12 hetes megfigyelési periódus alatt vért is vettek.
Az első csoport heti meditációs órákon és hatha-jóga edzéseken vettek részt, a kontrollcsoportként funkcionáló második csoport pedig olyan megbeszéléseken vett részt, ahol pozitív és negatív érzéseiket egyaránt megosztották egymással, de ők csak egyszer vettek részt egy stresszcsökkentő képzésen. Amikor a 12 hét elteltével újra vérmintát vettek tőlük, jelentős különbséget tapasztaltak a csoportok között: az első csoport tagjainak nem változott a telomérhossza, míg a második csoportnak rövidebb telomérjei voltak.
A telomérek a kromoszómák végén található, védő hatású fehérjerétegek, amelyek osztódást követően rövidülnek, hosszuk pedig utal arra, hogy a sejt milyen gyorsan öregszik. Amikor a telomérek eltűnnek, a kromoszómák gyorsan degradálódni kezdenek, ami rosszabb sejtegészséghez vezet.
Míg a kutatás mögött álló csoport számszerűsíteni akarja a kapcsolatot meditáció és sejtegészség között, az már látszik, hogy elménk és testünk képes befolyásolni egymást - azonban nem tudjuk, hogy ennek mechanizmusa pontosan hogyan működik. Az biztos, hogy a kutatás következő lépcsőfokában azt vizsgálják: megfigyelhető-e a jelenség nagyobb csoport esetében és hosszabb időtáv múltán is, valamint az is kérdéses, hogy a telomérek hosszának változatlansága rövidtávú hatás-e vagy huzamosabb ideig is fenntartható. Továbbá az sem lett még tisztázva, hogy a telomérek hossza milyen kézzelfogható hatással van az egyes emberek egészségére általánosságban nézve.
