Mindenkinek lehet valami furcsa szokása. Ez alól nem kivétel Matthias, a berlini adótanácsadó sem, akinek esténként egy gyermeki rituáléra van szüksége ahhoz, hogy el tudjon aludni. A Die Welt alapján indult sorozatunk újabb cikke.
Esténként gyermekké változik
Az ötvenéves szakember pontosnak és megbízhatónak számít a szakmájában, az esetek túlnyomó többségében megoldást talál az ügyfelei számára, és úgy ismeri az adórendszert, mint a tenyerét. Lefekvéskor azonban - amikor minden este gondosan megfordítja a takaróját, hogy az alsó fele legyen felül - visszaváltozik gyerekké.
Ez a szokás - állítása szerint - segít neki az elalvásban . "Kisgyerekként még nem tudtam, hogy a takarót hogyan kell használni" - magyarázza, miért maradt meg ez a hóbort, amely mára élete részévé vált. Olyannyira, hogy ha a takaró alsó, gombos része a lábánál marad, szinte már nem is tud elaludni.
Fontos, hogy legyen egy rendszer
Mint mondta, fontos, hogy a gombok az arcához érjenek - néha még játszik is velük. Lehet, megmosolyogjuk ezt a szokást, de ne higgyük azt, hogy a leírt eset egyedi. Sok más embernek lehet olyan szokása, amit még a gyerekkorból "mentett át" a felnőtt létbe, és ami megnyugtatja elalvás előtt. Van aki például levegőzik egyet, többen tévéznek lefekvés előtt (csakhogy szóljon valami), van, akinek kell egy pohár víz az ágya mellé (amire amúgy csak ritkán kerül sor), míg más két órával korábbra állítja az ébresztőórát, hogy visszafeküdhessen, mert az annyira jó. De a mosogató megtisztításától a párnák háromszori megfordításán át még számtalan furcsa alvást elősegítő tevékenységet fel lehetne sorolni.
Ezek a szokások a gyerekkorra vezethetők vissza, amikor nagyon fontos volt, hogy kialakuljon egy rendszer az életünkben. Éppen ezért semmi különleges nincs abban, ha elalvási rituálékhoz ragaszkodunk, egyetlen felnőtt embernek sem kell emiatt szégyenkeznie. Egyébként ez is összefügg azzal, hogy mindannyian otthon, megszokott környezetben szeretünk aludni, és ha csak lehet, nem szívesen maradunk estére másnál.
Sőt, azokra az emberekre, akik álmatlanságban szenvednek, jellemző, hogy nincs semmilyen rituáléjuk elalvás előtt. A kettő ugyanis összefügg. Alvásevolúciós szempontból veszélyes dolog volt (ilyenkor az ember ki volt téve a külső támadásnak, az ellenségeknek), így a test csak akkor tudott ellazulni és elaludni, ha az ember biztonságban érezte magát.
Ezek a kis szokások manapság pont ebben segítenek. Kivételek persze vannak, és azért ha valakinek egy akció- vagy horrorfilmet kell megnéznie lefekvés előtt, nem árt, ha pszichológushoz fordul. A szervezetben ez ugyanis pont ellentétes hatást ér el, mint a nyugalom.
