Egyértelmű, hogy az elegendő mennyiségű alvás nélkülözhetetlen az egészség megőrzéséhez, hiszen kulcsszerepe van a regenerálódásban és az agy méregtelenítésében. Az is világos, hogy ha keveset alszunk, olyan, mintha nem is aludnánk, sőt nemcsak a mennyiség, de a rendszeresség is fontos. Na de miért kellene ezt az alvásmennyiséget egy adagban letudni? - tette fel a kérdést cikkében az index.hu.
Régen minden más volt
2001-es tanulmányában A. Roger Ekirch történész mutatott rá, hogy a mesterséges fények elterjedése előtt, egészen az ipari forradalomig a kétfázisú alvás volt jellemző. Ez azt jelenti, hogy akkoriban az emberek besötétedéskor lefeküdtek, aludtak nagyjából négy órát, aztán az éjszaka közepén felébredtek, egy-két órán át ébren voltak, majd újra álomba merültek, és megint aludtak reggelig. A két alvás közti ébrenléti időben gyakran ágyban maradtak, a teendőiken merengtek, álmaikon gondolkoztak, olvastak, írtak, imádkoztak, illetve a mellettük fekvővel beszélgettek - vagy éppen szexeltek. De az is előfordult, hogy felkeltek, és a házban tettek-vettek, vagy benéztek a szomszédhoz.
Ezt a "kétfelvonásos" alvást egyébként rengeteg szépirodalmi műben, naplóban és hivatalos iratban is említik, ám a 19 . század folyamán ezek az utalások fokozatosan el is tűntek. Ezzel párhuzamosan természetes alvási szokásaink is szép lassan kimentek a divatból, a rendszeres éjszakai felébredésre pedig elkezdtek álmatlanságként tekinteni, és már az orvosok is a második alvás elkerülését tanácsolják.
Átalakult bioritmus
Más élőlényekéhez hasonlóan az emberi szervezet is a természeti változásokhoz igazítja biológiai óráját. Ez a belső óra, vagyis az úgynevezett cirkadián ritmus határozza meg az alvás szabályozásában kulcsszerepet játszó hormon, a melatonin termelődését is. Ha a szervezet napfényt érzékel, nem termeli az alvást segítő hormont, ha viszont észreveszi, hogy nincs már nappal, akkor felpörgeti a melatonintermelést.
A mesterséges fény azonban felboríthatja ezt a rendszert, így a cirkadián ritmusunkat is. Szervezetünk gyakran a mesterséges fényre, így legtöbb kütyünk kijelzőjének kékes fényére is azt hiszi, hogy nappali fény, ettől összezavarodik, és elkezdi össze-vissza termelni a melatonint.
Visszatérhetnénk a kétfelvonásos alvásra
Thomas Wehr pszichiáter-alváskutató 1992-ben a fentebb említett történelmi előzményekkel összhangban végzett kutatást. Wehr alanyait egy hónapon át mindennap 14 órán át sötétségben tartotta, és figyelte alvási szokásaik alakulását. A kísérlet bizonyította, hogy ha a mai ember huzamosabb ideig csak természetes fénynek - illetve valódi sötétségnek - van kitéve, akkor egy idő után ugyanúgy rááll a két alvásrészlet közötti pár órás ébrenlétre, ahogy a feltételezések szerint a régi idők embere is aludt.
