Mindenki ugyanúgy néz ki, ha dühös

A kaliforniai UC Santa Barbara és az ausztráliai Griffith Egyetem szakemberei vizsgálatukat arra az előismeretre alapozták, hogy a düh evolúciós eredete tulajdonképpen a megalkuvás, vagyis az ember akkor válik dühössé, ha az érdekütközések során alul marad. Ebből következően, aki dühös, ezzel azt kívánja kifejezni a másik fél irányába, hogy a helyzet számára nem elfogadható, és a kettőjük közötti konfliktus addig nem fog feloldódni, amíg nem jutnak valamilyen közös álláspontra.

dühös fél akár ártani is képes a másiknak, ha az nem enged az álláspontjából. A kutatók a vizsgálat során számítógép által előállított arcokat használtak fel, melyekkel jól tudták illusztrálni, hogy a dühös arckifejezés minden egyes eleme azt hivatott jelezni, hogy az illető erősebb a másiknál. Az egyik ilyen tipikus elem a leeresztett szemöldök . Amikor a kísérletben résztvevő alanyoknak ugyanazt az arcot mutatták meg, de egyszer felvont, máskor pedig leeresztett szemöldökkel, azzal együtt, hogy egyik arc sem tűnt dühösnek, a megkérdezettek egyértelműen az utóbbi személyt gondolták erősebbnek. Ugyanígy a dühös arckifejezés többi elemén is végigmentek a szakemberek – amilyenek például a megemelkedett arccsont, az elvékonyodott és kifelé dülledő ajkak, a kiszélesedő orr, illetve a kifelé és felfelé álló áll –, és ezek bármelyikének megléte önmagában azt a feltételezést eredményezte, hogy az illető személy bizonyára erős. Amint arra Aaron Sell, a Griffith Egyetem munkatársa felhívta a figyelmet, az emberek kivételesen jók abban, hogy csupán ránézésre megállapítsák a másikról azt, hogy dühöt jelző arckifejezés egyszerűen azért alakult ki, mert ezzel könnyen el lehetett ijeszteni a másik felet. Ugyanez egyébként az állatvilágban is megfigyelhető, például a békáknál, akik felfújják magukat, hogy ijesztőbbnek tűnjenek, vagy a páviánoknál, akik a szemfogukat mutatják ellenfelüknek.