Milyen lenne félelem nélkül élni?

Időről időre sokakban felmerülhet a kérdés, hogy milyen lenne, ha egyszerűen “ki tudnák kapcsolni” a félelmet. Német kutatók szerint az agy speciális módszerrel végzett elektromos stimulálásával meg lehet akadályozni a félelemre adott válaszreakció kialakulását a fóbiával élőknél - összegezte az IFLScience a Translational Psychiatry című szaklapban megjelent friss kutatás eredményét. Ez a felfedezés fontos lehet azok számára, akik félelemmel összefüggő mentális zavarokkal küzdenek, és áttörést jelenthet a trauma és a szorongás kezelésére szolgáló terápiák esetében is.

A félelem természetes érzés, de ...

Bármennyire kontraproduktívnak vagy feleslegesnek tűnik, a félelem az általunk észlelt fenyegetésre adott természetes önvédelmi reakció, és nagy szerepe van abban, hogy képesek vagyunk életben maradni. Bizonyos fajtáit, például a fóbiát – ilyen a kígyóktól vagy a pókoktól való rettegés is – evolúciós eredetűnek tekintik a kutatók: akik távol tartották magukat félelmük tárgyától, nagyobb eséllyel maradtak életben, mint azok, akik nem. 

Ha veszélyt érzünk, túlélő üzemmódba kapcsolunk: éberebbek leszünk, szívverésünk és légzésünk felgyorsul, és agyunk is "akcióba lép". A köztiagyban található szürkeállomány, a talamusz jelzést küld az érzelmi reakciók feldolgozásában fontos szerepet játszó amigdalának, ami kiadja a az instrukciót, hogy adott helyzetben a túlélés szempontjából a küzdés vagy a menekülés a jobb stratégia. 

Hogyan stimulálták az agyat?

A német kutatók egyenáramot juttattak 20 diák ventromediális prefrontális kérgébe, a kontrollcsoportot alkotó 20 diáknál pedig csak látszólag végezték el ezt a műveletet. A kísérletben részt vevők közülük senki sem tudta, hogy ki "kapta" az áramot. 

Először minden résztvevő kellemetlen, de nem fájdalmas ütést érzett az egyik kezén. A hatást ijesztő hang kísérte annak érdekében, hogy sokk lépjen fel, és félelem alakuljon ki a kísérlet résztvevőiben. A kutatók a szemmozgást és a szívverést is követték, valamint egy kérdőív segítségével azt is felmérték, hogy a diákok mennyire "várják" a következő sokkot. Ezután megpróbálták kioltani az ezzel összefüggésbe hozható félelmet. Azok, akiknél elektromos agyi stimulációt alkalmaztak, arról számoltak be, hogy várták az áramütést, de a kontrollcsoport tagjaihoz képest nem tapasztalták az önkéntelen félelmet. 

Bár az eredmények megmutatták, hogy a nem invazív szimuláció egyes betegeknél hatékony lehet  a félelemre adott reakciók megszüntetésében, a mögöttes mechanizmusok pontosabb feltárására további kutatásokra van szükség