Miközben az örömkönnyek ellentmondásosnak tűnhetnek, valójában izgalmas betekintést engednek abba, ahogyan az emberi elme az intenzív érzelmeket kezeli. A sírás ugyanis egy komplex biológiai reakció a túláradó érzelmekre, amely valójában nem tesz különbséget jó és rossz érzések között. Valójában nem számít tehát, hogy gyász vagy eufória váltja-e ki a könnyeket, azok általában véve annak eredményeként csordulnak ki szemünkből, hogy agyunk több mindent kellene feldolgoznia, mint amire adott pillanatban képes – írja a The Conversation oldalán Michelle Spear, a Bristoli Egyetem anatómus professzora.
Az örömkönnyek anatómiája
A pozitív és negatív érzelmek egyaránt az agy limbikus rendszerét aktiválják, amely az érzelem- és emlékfeldolgozásban működik közre. E rendszeren belül az amigdala nevű neuroncsoport működik egyfajta érzelmi vészcsengőként, amely felismeri, ha izgatottak vagyunk, és jelt ad a testnek, hogy hogyan reagáljon erre. Erős stimuláció hatására az amigdala más agyterületeket is aktivál, beleértve a hipotalamuszt, amely az akaratlan testi funkciókat irányítja, kezdve a szívveréstől a légzésen át a könnytermelésig.
Végezetül szót kell ejteni még egy agyterületről, az elülső cinguláris kéregről. Ez az érzelemszabályozásban, a döntéshozatalban és az empátiában tölt be fontos szerepet, és érzelmi konfliktusok esetén segít koordinálni az agy reakcióját – például akkor, ha egyszerre tapasztalunk örömet és bánatot. Éppen ezek az egymást átfedő idegi útvonalak magyarázzák, hogy a hirtelen jött öröm miért válthat ki egy olyan reakciót, amelyről amúgy jellemzően a stresszre asszociálunk.
Az uralkodó tudományos nézet szerint az öröm miatti sírás az érzelmi homeosztázis eszköze: lehetőség arra, hogy egy érzelmi csúcspont után visszanyerjük az egyensúlyt. A sírás aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, amely ezután lassítja a pulzust, valamint ellazítja a test az intenzív érzelem okozta adrenalinlöket után. Magyarán a könnyek segítenek megnyugodni, ahogy teszik azt akkor is, ha egy stresszes vagy traumatikus élmény nyomán termelődnek. Igazán az teszi érdekessé az örömkönnyeket, hogy jól illusztrálja a szervezet azon erőfeszítését, hogy egyensúlyt tudjon teremteni az egymással ellentétes erők között: megnyugvást hoz a félelemre, hálát vált ki a nehézségeket követően, vagy büszkeséget a küzdelem után.
Érzelmi kavalkád
Spear szerint hiába beszélünk örömkönnyekről, azért ritkán van szó kizárólag örömről és boldogságról a hátterében megbúvó érzelmek kapcsán. Valójában a reakció gyakran különféle érzelmek keverékéből ered. Vegyünk például egy szülőt, aki gyermeke ballagását szemlélve fakad sírva. Egyszerre lehet büszke, támadhat fel benne a nosztalgia, esetleg egy kevés melankólia is. Vagy ha egy rég nem látott barátunkkal való találkozást könnyezünk meg, abban éppúgy megjelenhet az öröm és egymás hiányának fájdalma. Magyarán egy olyan érzelmi reakcióról beszélünk, amelynek egyaránt akadnak pozitív és negatív elemei.
A lényeg tehát, hogy az egymással keveredő érzelmek az agy memóriáért felelős rendszereit is aktiválják, főként a hippokampuszt, amely a személyes élményeket dolgozza fel és hívja elő. Így lehetséges, hogy még egy boldog pillanat is váratlanul gombócérzést okoz a torokban, amint korábbi veszteségek, küzdelmek, vágyak emlékét aktiválja.
Érdekesség, hogy az ember az egyetlen emlős, amely képes sírni. Számos állat könnytermelése beindul reflexesen, ha valami a szemükbe megy, de kizárólag az ember fakad sírva érzelmi reakcióként. Valószínűsíthető, hogy a sírás a nonverbális kommunikáció egy formájaként alakult ki evolúciónk során. A könnyek sebezhetőséget, őszinteséget és érzelmi mélységet jeleznek. Az örömkönnyek pedig azt fejezik ki mások felé, hogy valami igazán jelentőségteljes dolog történt. Ennél fogva erősítik a társas kötelékeket, empátiát ébresztenek és lehetővé teszik a katartikus pillanatok közös megélését. Mindezt alátámasztják azok a kutatások is, amelyek megfigyelései szerint hajlamosabbak vagyunk segítséget kínálni valakinek, aki éppen sír, mindegy, hogy bánatos vagy örömkönnyekről van-e szó.
„Miért sírunk tehát, amikor boldogok vagyunk? Azért, mert a boldogság nem egy egyszerű érzelem. Gyakran emlékekkel, megkönnyebbüléssel, áhítattal és jelentőséggel fonódik össze. A könnyek eszközt kínálnak ahhoz, hogy az agy fel tudja dolgozni ezeket a komplex érzelmeket, megjelölve egy fontos pillanatot, még amikor az örömteli is. Az örömkönnyek távol állnak az ellentmondásosságtól: arra emlékeztetnek, hogy érzelmi életünk gazdag, összetett és mindenekelőtt mélyen emberi” – fogalmaz a szakember.