Valójában maga a karácsony is a változás eredménye: a Kr. u. 325-ben megrendezett niceai zsinat után terjedt el a karácsony ünneplése. Korábban az ókeresztény írók a születésnapok ünneplését pogány szokásnak tartották, ezért nemigen volt körükben gyakori Jézus Krisztus ilyen alkalomból való ünneplése. A niceai zsinat is éppen csak Jézus halálának időpontját rögzítette, hiszen a Húsvét volt a legfontosabb ünnep akkor az egyház számára. Ám miközben a Húsvét időpontja egyértelmű volt az ókorban, addig Jézus születésének körülményei bizonytalanok voltak.
A karácsony mint ünnep a IV. századtól jelenik meg
Ezért a karácsony mint ünnep csak Nicea után értékelődött fel. Bő egy évtizeddel a püspökök tanácskozása után, Kr. u. 336-ban ünnepelték meg először a karácsonyt Jézus Krisztus születésnapjaként Rómában. Manfred Becker-Huberti német vallástörténész szerint ugyanakkor a karácsonyt Egyiptomban már Kr. u. 300 körül ünnepelték, de innen még nem terjedt el a szokás.
Isaac Newton, a korszakalkotó újkori fizikus úgy vélte: az ókorban szándékosan a téli napforduló idejére helyezték Krisztus születését. Jézus születése így Rómában és Európában a napkultuszhoz kötődött, a karácsonyi ünnepkör pedig még ősibb hiedelmek, népszokások fennmaradását segítették elő. E népszokások talán a leggazdagabbak az egész magyarság által őrzött népi kultúrában - írtuk már tavalyi cikkünkben is a Házipatika.com-on.
Katona Lajos irodalomtörténész és néprajztudós a karácsonyt tartja a főünnepek közül a legfiatalabbnak. Ráadásul szerinte a karácsonyra mint ünnepre a legjellemzőbb a kereszténység alaptulajdonsága, vagyis az, hogy "minden más világvallásnál" nagyobb "simulékonyságot, szerencsésebb alkalmazkodási képességet" tanúsít.
Katona szerint az egyház "egyik ünnepe köré sem férkőzött annyi tőle megtűrt, sőt jóvá is hagyott, de részben el nem ismert, meg rosszallásával és tilalmával is sújtott pogánykori elem és emlék, mint a karácsony-ünnephez meg az azt megelőző és követő napokhoz". Vagyis a kereszténység rugalmassága segített abban, hogy a hanyatló Római Birodalomban különböző kultuszok elemeit egyesítse, de ez a rugalmasság segített később abban is, hogy világvallássá válhatott az egyetemességre törekvő kereszténység, és a helyi szokásokat is magába tudta olvasztani (így például a magyar Mária-kultusz, a "Mária országa" kifejezés alighanem a pogány Boldogasszony kultusszal van összefüggésben).
A téli napforduló kultusza
Ám sok magyar "keresztény" karácsonyi népszokás is feltehetően a pogány korban gyökerezik. A karácsonyi ünnepkörön belül erre Luca napja emlékeztet a leginkább. (Egykor ez számított téli napfordulónak, az év legrövidebb napját ekkorra tették, és számos dologtiltó szokás fűződött hozzá, így ezen a "gonoszjáró" napon nem volt szabad fonni, mosni, sütni, kölcsönadni, stb.)
Bálint Sándor az egyik legelismertebb néprajzkutató is Newtonhoz hasonló véleményen volt az 1970-es években - már ami a karácsony időpontjának Krisztus születése után több száz évvel való megállapítását illeti. Bálint - akinek a boldoggá avatását is kezdeményezték néhány évvel ezelőtt - szerint a kereszténység első századaiban az egyház még az Epiphaniát azaz a vízkeresztet ünnepelte.
A niceai zsinat után viszont az emberré vált Istent akarták magasztalni - írja a néprajzkutató a "Karácsony, Húsvét, Pünkösd" című könyvében. A dátumot ezért tették december 25-ére, amikor a Mithrász-kultusz a Nap születésnapját (Natalis Solis invicti) ünnepelte. Szent Maximinus trieri püspök ezt azzal indokolta, hogy Krisztusnak azért kellett pogány ünnepen születnie, hogy "azok, akik a pogány babonában leledzenek, elpiruljanak".
A téli napfordulón a pogányok a Nap évenkénti megújulását kívánták mágikus úton elősegíteni és a napisten születését ünnepelték. A kereszténység a 4. században ezekkel a napkultuszokkal versengett, amikor tehát Jézus születésnapját ugyanerre az időpontra tette.
A magyar karácsony szó is a napfordulóhoz kötődik Bálint szerint. A szláv "korcsiti" ige ugyanis "fordul, lép" jelentésű, és karácsonykor a magyar népi mondás szerint is a nappalok hosszabbodni kezdenek: vízkeresztkor például már egy "kakaslépéssel" megnyúlik a nap. (Említettük, a vízkereszt eredetileg fontosabb ünnep volt a karácsonynál.) A megnyúlt, "átlépett" napot szláv nyelveken pedig "korcsun"-nak nevezték, ebből származhat a karácsony szavunk is.
Cikkünk második felében a karácsonyhoz köthető meglepő hagyományokkal foglalkozunk majd!
