Sokan, sokféleképpen utasíthatnak el minket. Például a kollégánk, aki rajtunk kívül mindenkit üdvözöl az irodában. Vagy egy barátunk, aki bulit rendez, de mi nem kerültünk fel a meghívottak listájára. Esetleg egy lehetséges randipartner, akit elhívunk, de nemet mond. Nem meglepő, ha ilyenkor megbántva, megalázva érezzük magunkat, esetleg szomorúak, zavartak, frusztráltak leszünk. Az elutasítást az esetek többségében nem könnyű megélni, mivel azonban szinte lehetetlen elkerülni, fontos, hogy megtanuljuk jól kezelni ezeket a helyzeteket. Barbara Greenberg klinikai szakpszichológus a psychologytoday.com -on megjelent cikkében ehhez ad néhány hasznos tanácsot.
Nem kedvel vagy féltékeny
A szakember szerint az első és legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban: olyan nincs, hogy mindenki kedvel minket. Elvégre mi sem kedveljük az összes ismerősünket, igaz? Ha egyszer megbékéltünk azzal a felismeréssel, hogy vannak, akiknek valamiért nem vagyunk szimpatikusak, az elutasítást is nyugodtabban fogjuk fogadni, és kevésbé érezzük majd megsértve magunkat. Az elutasítás természetesen nem mindig azt jelenti, hogy az illető nem kedvel minket. Lehet, hogy egyszerűen csak féltékeny, irigy ránk - mutat rá a pszichológus. Sokszor előfordul ugyanis, hogy hiába áll közel egymáshoz két ember, nem tudják jól kezelni egymás sikereit.
Az is elképzelhető, hogy az elutasítás valójában nem átok, hanem áldás számunkra. Lehet, hogy az illetővel már régóta nem olyan a kapcsolatunk, mint amilyennek lennie kellene, és az elutasítás ébreszt rá arra, hogy itt az ideje változtatni. Nem feltétlenül kell teljesen elvágni a kettőnk között lévő köteléket, de lehet, hogy ritkíthatjuk a találkozások gyakoriságát.
Egy régi vita eredménye
Ha elutasítást kapunk, gondolkozzunk el azon, nem vesztünk-e össze korábban az illetővel, nem dühítettük-e fel valamivel. Sok esetben ugyanis egy múltbéli konfliktus az oka annak, hogy a másik így viselkedik velünk a jelenben - írja a lélekbúvár. Amennyiben erről van szó, vegyük úgy az elutasítást, mint egyfajta lehetőséget ahhoz, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Tartsunk egy kis távolságot, aztán újra próbálkozhatunk.
Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy mindig van lehetőség arra, hogy új emberekkel találkozzunk , új kapcsolatokat alakítsunk ki. Attól tehát, hogy elutasít minket valaki, még nem dől össze a világ. Próbáljuk megemészteni, hogy ez most így sikerült, és igyekezzünk továbblépni, és a jövőben is kíváncsian, érdeklődően viszonyulni az emberekhez.
A pszichológus szerint az is beválhat, ha úgy tekintünk az elutasításra, mint valamire, ami segít jobban megérteni, milyen hatást teszünk másokra. Ezenkívül minden kellemetlen tapasztalat arra ösztönöz, hogy új megküzdési készségeket tanuljunk, és hogy empatikusabbak legyünk mások iránt.
