Egy, a British Journal of Psychology folyóiratban megjelent tanulmány rámutatott: 15 ezer ember megkérdezése után kiderült, hogy azok, akiknek sok baráti kapcsolatuk van, összességében boldogabbak, kivéve, ha az átlagosnál magasabb az intelligenciahányadosuk. A pszichológusok szerint ez utóbbi jelenség arra vezethető vissza, hogy a rendkívül okos emberek más módon stimulálják intelligenciájukat, és inkább hosszú távú céljaik elérésével foglalkoznak.
Tehát jó dolog, ha az embernek sok a barátja, mégis a legtöbbünknek kevés igazán szoros kapcsolata van. A kora felnőttkortól kezdve az ember életében a barátok száma folyamatosan csökken, akárcsak jelentősebb változások esetén, mint amilyen az iskolaváltás, a gyerekek születése, a munkahely változtatás, nem is beszélve egy új párkapcsolat kialakulásáról.
Mindemellett, ahogy az ember öregszik , egyre nehezebben köt új barátságokat, hiszen a napi teendők mellett mind kevesebb idő jut hasonló érdeklődési körű emberekkel megismerkednie. Ráadásul, a felnőttekben nincs már meg az a nyitottság, ami a gyermekekre jellemző, akiknek nem okoz problémát megkérdezni valakitől, hogy akar-e mostantól a barátja lenni.
A barátszerzés tudományában a nyitottság nagyon fontos, és hogy ne féljünk a visszautasítástól. Ugyanakkor nem is szabad sokat elvárni egy új kapcsolat elején, az igaz barátságra jellemző dolgok idővel jönnek meg.
Érdemes minél szélesebb körben keresni, hiszen sosem tudhatjuk, hol találunk olyan embert, akivel sok közös érzésen, gondolaton osztozunk. Ha találunk ilyen személyt, akkor viszont nem szabad hagyni, hogy a kapcsolat megszűnjön, kitartóan ápolni kell azt, figyelve arra természetesen, hogy ne vigyük túlzásba.
A legfontosabb azonban, hogy ha a barátunknak szüksége van ránk, akkor ott legyünk, mert ez a barátok dolga.
Forrás: WSJ
