A mai nagyon változó világban a hosszú távú intimitás és megbízhatóság több mint ritka jelenség lett. A közösségi média felületesebbé tette a barátságokat. A barátság egy életen át tart, személyes találkozók kellenek hozzá, a helyzeten pedig tovább ront, ha elfoglaltságaink vagy a földrajzi távolságok miatt legalább néha nem vagyunk együtt. A kérdés az: gyengült-e a barátság intézménye? Az biztos, hogy a férfiak és nők közti kapcsolatok egyre elterjedtebbek, és az internet miatt a távol lévő barátok könnyebben tudják felvenni egymással a kapcsolatot.
Történelmünk kezdetén, az antik korban például az igazi barátságot csak olyan férfiakkal hozták kapcsolatba, akik függetlenek voltak, stabil társadalmi státusszal, ráadásul kellően műveltek voltak ahhoz, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzanak. Később a keresztény egyház nem favorizálta az exkluzív barátságokat, inkább a hívők közti spirituális kapcsolatok fontosságát hirdette.
Míg a barátság ma egy privát kapcsolatnak számít, korábban nem mindig volt így: a középkori Európában még a házassághoz hasonló ceremóniák is léteztek annak érdekében, hogy a barátokat összeköthessék egymással. A tizennyolcadik század vége előtt azonban az a tévképzet uralkodott, hogy a nők képtelenek az igazi barátságra, a "pletykálás" kifejezéssel írták körbe azt, amit ma női barátságnak hívunk.
A 19. századra jutottunk el oda, hogy az igazi barátságra a hasznossági vagy gazdasági kapcsolatok ellentéteként tekinthessünk: a férfiak körülbelül ekkor is kezdtek el szalonokban, borbélyoknál, különféle férfiegyletekben gyülekezni. A nők a 18-19. században a házasságoknál sokkal intimebb és érzelmileg jóval intenzívebb kapcsolatokat kerestek legközelebbi, "baráti" kapcsolataikban és érzelmileg családtagként is kezelték őket. (Ehhez képest manapság párkapcsolatokban például az egyes felek sokszor megpróbálnak egymás legjobb barátai lenni, a szülők pedig sokszor próbálnak "összebarátkozni" gyermekeikkel.)
A barátság 19. századi fogalma annyira szimbolikus és fontos volt, hogy számos irodalmi műben szerepelnek társadalmilag összeegyeztethetetlen barátságok is - bár mind a bejáratott civilizációs kereteken kívül.
Jelenleg a barátság két alapelv kombinációjaként létezik: egyfelől ott a "terapeuta" oldal, amely támogat, meghallgat és megerősít véleményükben, másfelől pedig ott a "feminin" oldal, amelyben a kommunikáció, az érzelmek kifejezése, a közelség, önmagunk megmutatása dominál. A jelenlegi felfokozott tempójú, igen stresszes világban a barátság sosem volt még olyan fontos, mint most: és még az sem hangzik a valóságtól túlságosan elrugaszkodottnak, hogy a magánytól többen halnak meg, mint a ráktól.
Ugyanakkor a gyakori, személyes találkozások egyre kevésbé adatnak meg nekünk. Az mindenesetre biztos, hogy nem tudunk Arisztotelésszel vitatkozni, amikor azt mondja, barátok nélkül senki sem akarna élni, még akkor sem, ha minden földi java megvan. Hát tartsuk ezt szem előtt, amikor választani kell egy baráti találkozó vagy valamilyen más elfoglaltság között!
