Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a Francia Szomato-Pszichoterápiás egyesület elnöke, Jean-Luc Deconinck szárnyai alatt sajátíthattam el ezt a módszert, ami valójában nem is módszer, hanem egy életmód, életstílus (Jean-Luc még a módszer kidolgozójának, Franz Veldmannak tanítványa volt). Ezúttal bemutatom, miről is szól a haptonómia, kinek segíthet és hogyan.
Mit tud?
A mai orvosi konzultációk, kezelések kultúráját jól ismerjük: minden folyamatot protokollok tesznek szakszerűvé, amelyek meghatározzák a kezelés módját, menetét. Tudjuk jól, hogy miattuk azonban szinte sosem nem marad tér és idő arra, hogy egyedi igényeinket, vágyainkat, félelmeinket figyelembe véve kapjuk meg a szükséges ellátást, terápiát. A haptonómia módszere pontosan ezt a hiányt pótolja, és a kezelések erejéig csak az egyénre koncentrál, ráadásul az ember alapvető igényére és szükségletére, az érintésre, a bőrkontaktus erejére koncentrál.
A haptonómia olyan, mint egy felfedező utazás: egy bizalmi légkörben, intim közelségben, vagyunk jelen a terapeuta mellett, s közben lehetőséget kapunk belső élményeink megosztása. A haptoterápiás folyamat célja az, hogy hogy a páciens megtapasztalhassa az érzelmi alapbiztonság élményét, biztonságosnak érezze a másokkal való kapcsolódást, azt, hogy nincs tétje annak, ha érzelmeit, gondolatait megosztja, és lehetőséget kap arra is, hogy szenvedéseit, érzelmeit kifejezze ebben a gyengéd, finom közegben. A módszer egyaránt alkalmas fájdalmas helyzetek kibontására, és új, erőt adó, feltöltő élmények megélésére. Ennek számos áldásos hatása lehet: a foglalkozásoknak köszönhetően többek között emelkedhet a fájdalomküszöbünk, fokozódhat a testi-lelki stabilitásunk is.
A terápiás viszony, amelynek része a pszicho-taktilis kapcsolat (érintés), lehetőséget biztosít a személyes fejlődésre, ugyanis az emberek közötti, érzelmileg megerősítő megközelítéssel fordul felénk. Arra késztet, hogy használjuk érzelmi képességeit és erre alapozzuk életutunkat. Ez az érintés eltér mindazoktól a tapasztalatoktól, amelyek orvosi rendelőkben, vizsgálatoknál, egyéb szomatoterápiás módszereknél értek bennünket. Nem erotikus-csábító, és nem is agresszív, egyszerűen csak "meghívó" jellegű. A speciális érintésről azt tartják, a páciens fogékonyabbá válik a kezelésre. A haptonómia tulajdonképpen nem módszer, nem technika, hanem az emberi lét művészete, egyfajta életmód.
Honnan ered?
A haptoterápia módszerét a holland, élete utolsó éveit Franciaországban töltő Franz Veldman (1921-2010) orvos alkotta meg. Ösztönzői között említhetünk többek között olyan neveket, mint Bernard This francia pszichiáter és Francoise Dolto , a gyermek-pszichoanalízis úttörője. Veldman a zsidóüldözések idején, a koncentrációs táborban figyelte meg, hogy milyen nagy jelentősége van a túlélésben az érzelmi kontaktusnak. Ebből a felismerésből bontakozott ki a haptonómia, más néven az affektív kontaktus tudománya.
A haptonómia szó a klasszikus görög hapsis (érintés, érzékelés, tapintás) és nomos (törvény, szabály, norma) szavak összetételéből származik. A haptein igéből származó hapto jelentése érintek, újra egyesülök, kapcsolatot teremtek, kapcsolódom, átvitt értelemben: tapintással kapcsolatot teremtek, hogy valakit egészségessé tegyek, hogy megerősítsem őt létezésében.
Mikor javasolt?
A haptonómia szemlélete eredményesnek bizonyult a pszichoterápiában, a hapto-pszichoterápia törekvése az, hogy a szenvedő vagy egzisztenciális szorongással, frusztrációval, kiteljesedés hiányával küszködő személyeket hozzásegítse ahhoz, hogy rátaláljanak saját belső életerejükre, s ezáltal visszanyerjék egészségüket.
További alkalmazási területe a haptoszintézis, amely a testi komfortérzetet igyekszik elősegíteni az emberi méltóság támogatása révén. A teljesség érzetének helyreállítására törekszik olyan személyeknél, akiknek testi egységélménye sérült valamilyen pszichés trauma vagy betegség következtében. Poszttraumás (traumát követő) stressz esetén az alapbiztonsághoz való visszatalálást segíti. Mind a hapto-pszichoterápia, mind a haptoszintézis eredményesen alkalmazható a palliatív ellátásban, haldoklók és hozzátartozóik támogatásában. Létezik szülészeti, várandós gondozási- úgynevezett perinatális haptonómia, amely a csecsemő első életéveiben is folytatódik. Célja az apa, az anya, a testvérek és a magzat, majd csecsemő közötti kapcsolat és párbeszéd ápolása, támogatása, az anya biztonság-érzetének erősítése, a baba medencében való tartása, vajúdás- és szülés/szülés támogatás, az újszülött gondozása, tartása stb. A haptonómia lágy módszere különösen alkalmas magzati, születéskori vagy kora gyermekkori traumákkal való foglalkozásra is.
Hogy zajlik a haptoterápia?
Egy ülés fél-másfél órás, de pontos időkeretet a terápia jellegéből adódóan nehéz mondani. A páciens és a terapeuta a beszéden túl érintésekkel lép kapcsolatba egymással. A terapeuta - hangozzék ez bármilyen furcsán is elsőre - feltétel nélküli szeretetet, elfogadást sugároz a páciens felé. Viszonyulása nem erotogén, csábító, ugyanakkor nem is agresszív vagy elkerülő jellegű. Fontos, hogy a szakember maga is nagy figyelmet fordít érzéseire, átadja magát a páciens élményének, amely egész lényét áthatja anélkül, hogy "elárasztaná". A terapeuta az érintésen és a szóbeli megnyilvánulásain keresztül meghívja a pácienst érzései átélésére és kifejezésére, és megerősíti őt abban, amit átél. A szakember arra ösztönöz viselkedésével, hozzáállásával, hogy a páciens elengedje magát, hogy bátran beszéljen, hiszen ezáltal hallgathatja meg a terapeuta is, és így erősítheti meg mindazt, amit bizalmasan közöltek vele.
Ezt a megerősítő attitűdöt, amelyről kevés szó esik a pszichológiában, s oly kevéssé van jelen a mi civilizációnkban, egyetlen gesztus is képes kifejezni.
A haptonómia immár hazánkban is elérhető, a módszert mozgásfejlesztő, mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok alkalmazzák.
