Elisabeth Kübler-Ross (Zürich, 1926. július 8. - Scottsdale, 2004. augusztus 24.) svájci pszichiáter a halál témájával akkor került kapcsolatba, amikor az International Voluntary Service for Peace (Nemzetközi Önkéntes Szolgálat a Békéért) önkénteseként a második világháború után igyekezett segítséget nyújtani a holokauszt-túlélőknek.
Ezzel a tevékenységével és a hozzá kapcsolódó elméleti munkásságával a hospice-mozgalom egyik legfőbb alakjaként tartjuk számon.
A pszichiáter legismertebb műve "On Death and Dying" ( A halál és a hozzávezető út ) címmel jelent meg, ebben ismertette az ún. "Kübler-Ross-modellt".
Ez a műve a thanatológiai (haláltan, halállal foglakozó tudományág) szakirodalom egyik legnagyobb klasszikusa, mellyel méltán írta be magát a pszichológiatörténetbe.
A pszichiáter legszebb gondolatai a halálról
"A haldoklásban nincs semmi, amitől félned kellene. Ez lehet életed legcsodálatosabb tapasztalata. Az egész attól függ, hogyan éltél."
"Amikor letetted azokat a vizsgákat, amelyekért a földre küldtek, akkor megengedik neked, hogy lediplomázz. Megengedik, hogy levesd a tested, amely bebörtönzi a lelked."
"Olyan értékek után futunk, amelyek semmivé válnak a halállal. Az életed végén senki nem kérdezi meg, hány diplomád van, mennyi házat építettél, vagy hány Rolls Royce-ot engedhettél meg magadnak. Ez az, amit a haldoklók megtanítanak neked."
