Nehéz beleképzelni magunkat azoknak a nőknek a helyébe, akiknek a menstruációja minden hónapban horror: fájdalmuk gyógyszerekkel is csillapíthatatlan, hasi görcseiktől összegörnyednek, és sokszor alig érnek ki a WC-re emésztési problémáik miatt. És a leírtak nem csupán az alacsony fájdalomküszöbnek vagy a hisztinek tudhatók be, hiszen ezek az endometriózis nevű női betegség vezető szimptómái - és ez óvatos becslések szerint is a nők 10-20 százalékát érinti.
A betegségről
Az endometriózis azonban nemcsak fizikai tünetekkel jár: amellett, hogy testi szinten megkínozza az érintetteket, lélekben is összetörnek a nők. "Teljesen magukra vannak hagyva, rengeteg a kérdésük. Párkapcsolatok, családi kapcsolatok mennek rá a betegségre, ráadásul míg nincs diagnózis , könnyen azt hihetik, hogy hisztis vagy, elfordulnak tőled" - magyarázza Árvai Nóra, aki az endometriózisból való felgyógyulása óta pszichológusként segíti sorstársait.
Nóra saját példájából kiindulva hiszi, hogy az endometriózis csak egy állapot, nem élethosszig tartó probléma, ám a gyógyulás attól is függ, mi van a fejünkben. Ha hagyjuk, hogy minden gondolatunkat lefoglalja a betegség, és éjjel-nappal csak magunkkal foglalkozunk, akkor arra akaratunkon kívül sok minden rámegy. A szakértő segítségével ezért összegyűjtöttünk néhány tanácsot, amit "endósként" (a betegek nevezik magukat így) saját lelkünk egészsége, egysége érdekében jó megfontolni.
Kell egy kapaszkodó!
"Fontos, hogy a nő találjon valamit, amiben hisz. Mert ha egy valami van, ami mellett el tud köteleződni ebben az őrületes dömpingben, amit most tapasztalok az 'endóiparban', akkor könnyebben veszi az akadályokat" - magyarázza a szakember. Mint mondja, lehet az egy táplálkozási forma vagy egy torna ugyanúgy, mint egy új hobbi, a lényeg, hogy érezzük, segítségével tudunk tenni önmagunkért, és máris nem érezzük tehetetlennek magunkat.
Irány a pszichológus!
"Az endometriózisos nő állandóan a betegséggel foglalkozik, nincs ideje, ereje a partnerével, családjával, barátaival törődni" - mondja Árvai Nóra, akinek a tapasztalatai azt mutatják, hogy a pszichoterápia hatalmasat lendít a nőkön. "A pszichoterápia a betegség következményes tüneteit - magány, elhagyatottság, bűntudat - csökkenti, és így az ördögi körből egy apró támogatással ki lehet jutni" - teszi hozzá. Aki egyedül és magára hagyottnak érzi magát a betegségével, az forduljon pszichológushoz!
Őszinteség
Tapasztalat, hogy sok barát "kopik" le, kapcsolatok romlanak meg , hiszen sokan elfordulnak az érintettől krónikus betegsége miatt. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy mindez abból is fakad, hogy a nők alapvetően szégyenként élik meg a kórt, annak tüneteit, ezért nem beszélnek róla, nem tájékoztatják a közvetlen környezetben élőket a tudnivalókról. Az őszinteség a legfontosabb: osszuk meg tanárainkkal, főnökünkkel, barátainkkal a betegséggel kapcsolatos legfontosabb információkat.
Ha párkapcsolatban élünk, partnerünknek tudnia kell problémánkról, fájdalmainkról, félelmeinkről, hiszen szexuális életünk is rámehet. A nyílt és őszinte kommunikáció fájdalmas lépésekkel kezdőik, ám hiányában érzelmi csatározássá változik a viszony. Amennyiben egy pár nem tud túljutni a betegség következtében kialakuló (szexuális) feszültségen (az endometriózis pozitúrafüggő fájdalmakkal jár, a hüvelyi szárazság és a fájdalmak miatt pedig sokszor kedv sincs az aktushoz), szexuálpszichológus segítségét is igénybe lehet venni.
A tünetmentesség áldásos napjai
Endometriózis esetén is jócskán akadnak tünetmentes napok, amikor érdemes a "mának" élni. Ilyenkor kell kihasználni az alkalmat: öltözzünk fel szépen, menjünk el kikapcsolódni, hívjuk fel a barátokat, romantikázzunk kedvesünkkel, szervezzünk közös programot a családdal. Ezek a napok adnak majd hitet és erőt a legnehezebb időkre is!
A közelállók igényei
Ne feledkezzünk el arról, hogy partnerünk és minden szerettünk, aki velünk vagy körülöttünk él, dolgozik, ugyanúgy igényli a törődésünket és a szeretetünket, amivel szükség esetén ő maga is elhalmoz minket. Igyekezzünk észben tartani, hogy senki nem szeret olyan ember társaságában lenni, akinek nincs más témája, csak a betegsége és az életben adódó nehézségek! Ezen a ponton ne szégyelljük el magunkat, ha ez nem mindig sikerül: csupán arra irányítsa a figyelmünket ez a tanács, hogy az élet szépségeit is észre kell venni, és hogy mindig van miért küzdeni!
