Néhány nappal ezelőtt nem hittek a szemüknek a német rendőrök: először szkeptikusan fogadták egy idős, Brémában (pontosabban Bréma-Göppingenben) lakó hölgy bejelentését, hogy egy idegen fiatalemberbe futott bele - a saját konyhájában. Amikor a hatóság emberei kiérkeztek, egy 25 éves alvajáró férfit találtak nála. Mezítláb volt, és mint kiderült, több száz métert gyalogolt a saját otthonától, mire az idős nőhöz ért. Erről azonban ő maga nem is tudott: csak arra emlékezett, hogy az apjával együtt egy filmet nézett, és aztán német Die Welt online kiadása.
Az ajtókat kinyitó, lépcsőkön le- és feljáró "holdkórosokról" sokféle történet kering. Pedig a szomnambulizmus nem is olyan ritka jelenség. A gyerekek 30 százalékát érinti, a felnőttek körében pedig 2 százalékosra csökken az előfordulása. Amikor "elindulnak" éjjel, akkor a tudatuk alszik, de az érzékszerveik aktívak. A testük lassan, de rutinosan mozog.
Ez nem veszélytelen állapot, mert az agy nagy része "pihenő-üzemmódban" van ilyenkor, vagyis nem foglalkozik a kockázati tényezőkkel. Jóllehet sokan azt hiszik, hogy az "éjszakai vándorokat" hagyni kell tovább aludni, a szakértők éppen az ellenkezőjét javasolják: fel kell őket ébreszteni, méghozzá a lehető leggyorsabban, és minden esetben.
Büntetőjogilag is fontos
Az alvajáró ugyanis ráadásul nem a felületes alvás idején hajtja végre cselekedeteit (például amikor álmodik), hanem a mélyálom fázisában . A motorikus központok ilyen fázisban aktívak, de az értelmes gondolkodásra és az ítélőképességre ez már nem vonatkozik. A célra irányuló szándék ilyenkor hiányzik, és ez büntetőjogilag is fontos lehet. Előfordult ugyanis, hogy egy férj fojtogatni kezdte álmában a feleségét, és csak a gyerekek beavatkozása mentette meg az anyát. A bíróság azonban később mentesítette minden következmény alól az apát, mert kiderült, hogy korábban is agresszív alvajáróként ismerték.
Matthias Boentert, a münsteri egyetemi klinika alvástudományi specialistája még olyan esetről is tud, amikor egy nő 50 kilométert vezetett "holdkórosként". Az egész balesetmentesen zajlott le, de nem tudni, hogy ha egy rizikós közlekedési szituáció állt volna elő, akkor mi történt volna.
Az alvajárók ugyanis nem "célirányosan" cselekednek, hanem "rutintevékenységeket" végeznek, egymás után. (Ezért említettük a jogi beszámíthatóságot is, a fojtogató apa felmentését). Az alvajárók többsége azonban nem agresszív. Sokszor csak a szobájukban járnak körbe, vagy még az ágyukat sem hagyják el. A hold nyomába eredő, a magasba felmászó alvajárók azonban inkább csak a képregények és a filmek agyszüleményei, nem a realitás.
Meg is szűnhet az alvajárás
Az életkor azonban jobban számít! Az iskolás gyerekeknél az alvajárás 15 százalékos gyakoriságú, tízéveseknél ez 30 százalékra nő, míg a felnőtteknél a már említett 2 százalékra zuhan vissza a jelenség. A kutatók szerint ez mutatja, hogy az érés folyamatával függhet össze részben a "holdkórosság". Az esetek 70-80 százalékában a pubertás után ugyanis megszűnnek az éjjeli "vándorlások".
Az alvásszakértők szerint fontos, hogy az alvajárás megakadályozására minden zavaró tényezőt kiküszöböljünk, amikor lefekszünk aludni. Vagyis ügyelnünk kell az alváshigiéniára. A hálószobát tartsuk a lehető legsötétebben, késő este ne igyunk alkoholt, ne együnk túl sokat se ilyenkor, de az izgalmas filmeket, thrillereket, horrorfilmeket is érdemes kerülniük az érintetteknek.
Vannak gyógyszerek is a kezelésre, de ezek azért nem a leghatékonyabbak. Azért használják őket, hogy a veszélyesebb eseteket kordában tartsák. Így az epilepszia-ellenes szerek, illetve az alváshormon, a melatonin is segíthet, de ezeknek azért vannak mellékhatásai is - magyarázta a német specialista.
Fontos a megelőzés: az alvajárók keze-ügyében ne legyenek éles tárgyak, illetve a veszélyes kijáratokat (erkélyajtót, teraszajtót) érdemes lezárni. A legfontosabb azonban, hogy legyen valaki az alvajáró közelében, aki azonnal felébreszti a "vándorútra" indulót.
