Marzoli és kollégái azt az elméletet akarták megvizsgálni, hogy az arckifejezések olyan mértékben szabályozhatják a hangulatot, hogy egy ember mosolyának intenzitása összefügg a boldogságával , beteljesedésével és élettartamával. A mostani kutatásban a napfény által kiváltott hunyorgás/szemöldökráncolás és a résztvevők érzelmi állapota közötti kapcsolatot vizsgálták.
A kísérletben 137 tizennyolc és negyven év közötti nő és 145 tizennyolc és harminckilenc év közötti férfi vett részt. Az alanyokat a strandon tesztelték, két csoportra osztva: az egyik viselt Likert-skálát tartalmazó kérdőíven számoltak be a haraggal és az agresszióval kapcsolatos személyes érzéseikről.
Az eredmények azt mutatták, hogy a nappal szemben állók nagyobb mértékű agresszivitásról számoltak be, mint azok, akik háttal voltak a napfénynek. A kérdőívben az alanyok választhattak a harag és a keserűség kifejezése között, és a kutatásban egyértelműen a harag felé hajlottak a válaszok. Annak ellenére, hogy a résztvevők többsége úgy nyilatkozott, hogy nem befolyásolta a napfény, a bevalláson alapuló agresszivitásuk közvetlen összefüggést mutatott a napfény által kiváltott szemirritáció mértékével.
A szerzők úgy vélik, hogy a harag az a kifejezés, amely leginkább tükrözi a napfény okozta hunyorgást/szemöldökráncolást, és ökológiai megerősítést ad azoknak a laboratóriumi eredményekhez, amelyek ok-okozati összefüggést mutattak ki az arcizmok összehúzódása és a következetes érzelmi reakció között.
