Szakkifejezések

Agresszivitás

Gyakran jelentkező ellenséges, mások elleni verbális, vagy tettleges támadásokban megnyilvánuló viselkedés, ill. az ellenséges-elutasító és konfrontálódó emberi beállítódás. A pszichológia az agresszivitást a személyiség általános tulajdonságaként is tárgyalja. A lélektan mintegy 37 agresszióval kapcsolatos elméletet tart nyilván: az állatlélektantól a kibernetikáig. Az agresszivitás több síkon játszódik le (gondolati, beszédbeli, cselekvési sík.) Számos megnyilvánulási formájához tartozik: káröröm, mérhetetlen kiabálás, átkok és rosszkívánságok, szándékos károkozás és rombolás, hideg bosszú, esztelen indulatosság. Önmagunk és mások sértése nemcsak egyéni síkon történik: nagyobb közösségek és népek között az izgágaság háborúig és népirtásig fokozható. Az agresszivitás értelmezésére különböző származtatott fogalmak szolgálnak mint például a frusztráció, ill. halálösztön és az agresszivitás között fennálló, a pszichoanalitikusok által kidolgozott összefüggések az ún. frusztrációs-agressziós hipotézis. Az agresszivitás a beállítódás és a viselkedés síkján összefügg a csoportok életét irányító vezetési stílusokkal (például az autoriter stílus a " nagy testvér" távollétéban fokozott agresszivitáshoz vezet). Az összehasonlító viselkedéskutatás megfigyelései szerint a fajon belüli konfrontáció az állatoknál nagyon ritkán vezet az élet kioltásához. Az alaulmaradó fél behódoló gesztusai egy veleszületett gátlási program folytán megfékezik az erősebbik további támadásait. Lorenz álláspontja szerint az emberiség fejlődése folyamán az agresszív viselkedés csak a fegyverhasználat elterjedése után ment át emberölésbe.

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag