A horkolás alvás alatti légzészavarokat, illetve az ezek szövődményeként kialakult súlyos elváltozásokat, megbetegedéseket is jelezhet. Horkoláshoz leggyakrabban az orrdugulás vezet, de az alvás közbeni légzészavarnak még számos oka lehet: például az elhízás, légúti, anatómiai elváltozások, stb. Akadályozott, hangos légzés már gyerekeknél is előfordul, de a súlyosabb változata, a légzéskimaradással járó alvási apnoé inkább az idősebbekre és a férfiakra jellemző.
Alvási apnoé
Az alvási apnoé a súlyos alvászavarok közé tartozik. Jellemzője az egyenetlen, töredezett belégzés: a betegnek alvás közben ismételt légzéskihagyása (apnoé) van, amely csökkenti az agy oxigénszintjét és növeli a vér szén-dioxid-szintjét. A beteg ijesztő hangokat ad ki alvás közben: szaggatottan fel-fel horkant, egész trombitaszólót ad elő, amelynek "íve" időnként megtörik, amikor az alvó hallhatóan kapkod a levegő után, szinte fuldoklik néhány másodpercig, majd újra levegőhöz jutva megkönnyebbült sóhajjal tölti meg a tüdejét, hogy a következő belégzés során kezdődjék az egész elölről. A horkolásnak ez a fajtája, amelyet az alvás közben valamilyen okból elzáródó légutak elakadása, majd hirtelen felszabadulása okoz, "mikroébredések" sorát idézi elő, ezért mindenképpen kezelésre szorul.
Az apnoé hátterében leggyakrabban valamilyen anatómiai elváltozás áll. Például túl laza a hátsó, lágy szájpadlás, nagy a nyelvcsap, duzzadtak a mandulák, a kövérségtől vagy izomkötegektől vastag a nyak. Ezek éber állapotban nem okoznak kellemetlenséget. Alvás közben azonban az izomtónus csökken, az izmok elernyednek, így előfordulhat, hogy ezen szervek valamelyike "belóg" a beszívott levegő útjába, az megrezegteti, így alakul ki a jellegzetes hang. Ha a szájpadlás izmainak lazasága fokozódik és a belégzés szívó hatása nagyobb, mint a neki ellenálló izomtónus, a lágy szájpadlás a garatot teljesen elzárhatja. Az elzáródás miatti alvás közbeni légzésleállásokat a beteg nem érzékeli, csak azt, hogy nem piheni ki magát, fáradtan, törődötten ébred. A légzésleállások előfordulását növeli az alkohol, a drog, egyes nyugtatók fogyasztása.
Növeli a betegségek rizikóját
Légzésleálláskor a vér oxigénszintje csökken, az érzékelők "riadóztatják" az agyat, ami "kiadja a parancsot" az ébredésre. Ekkor visszaáll az izomtónus, megszűnik az elzáródás, a beteg újra kap levegőt és visszaalszik. Ezek a "mikroébredések" akár percenként is követhetik egymást. A sorozatos felriadások az alvás feldarabolódásához vezetnek, ami nappali fáradékonyságot, sokaknál teljesítőképesség-csökkenést, aluszékonyságot eredményez, és számos szövődmény kialakulásával járhat. A légzésleállások során bekövetkező mellűri nyomásváltozások a keringésben is zavarokat okoznak, hosszabb távon magasvérnyomás-betegség alakulhat ki. Az alvási légzésleállás szív- és érrendszeri rizikófaktor! Az érintettek között sokkal gyakoribb a magas vérnyomás, a szívinfarktus és az agyvérzés .
